Gondolom mindenki emlékszik a "kisfiamra". Asszem megtaláltam a nővérét, legalábbis el tudom képzelni, hogy ők ketten testvérek. De kitartok a fijúcska mellett. Egyszerre a kettőt azért nem vállalnám be! :) 

A tegnap estém:Apamegkésettnévnapibulija, sok ember, sok kaja, sok pia, jó hangulat. A vége ennek is, mint minden bulinak: takarítás.Éjfél, pakolás, mosogatás - természetesen zenei kísérettel. Ezzel. Így már nem is volt olyan rossz... 

Úgy tűnik, mégis képes vagyok életben tartani egy növényt! :) Eddig még sosem sikerült, de már több mint 10 napja a tulajdonomat képezi egy Lucky Bamboo (gyengébbek kedvéért: szerencse bambusz), és még mindig él!! Ez ám a nagy dolog!A "kicsi" fijúcskáimtól kaptam…

"Nem szabad bosszankodni, ha plagizálják az embert. Ez a lehető legőszintébb bók..."

Miért éreznek bizonyos emberek kényszert arra, hogy ha rossz kedvem van, megkérdezzék, mi a baj? Pedig számukra is egyértelmű, hogy nem fogom nekik elmondani. Mégis valamiért minden egyes alkalommal megteszik. De minek? Attól csak még rosszabb lesz... Szóval inkább ne!!

Nem szeretem...