Olyan volt, mint egy frissítő nyári zápor. Felpezsdítő. Emellett felszabadító is. Mint mikor kilépsz a szaunából vagy feljössz a víz alól és veszel egy nagy levegőt. Na, nekem ilyen volt a szombati koncert.

Nem tudnám megmagyarázni, miért. Egyszerűen szükségem volt rá. Szükségem volt ERRE a zenére. Élőben. Végre élvezni akartam egy koncertet, nem fotózni. A zenével akartam foglalkozni, nem mással. Biztos születtek volna szenzációs képek. De jelen esetben többet jelentett, hogy élvezzem, amit a srácok a színpadon csináltak, minthogy megörökítsem. Mert ez az érzés/élmény egy életre bennem marad, míg a képekkel bármi történhet.

Azt kell, hogy mondjam: megérte. Nem is kicsit. A hajnali mászkálással, a nemalvással, a reggeli napsütésben hazavonatozással, a boldog fáradtsággal, a másnapi nyakfájással együtt volt tökéletes.
Ez is egy szerelem, ahol a fent említett "áldozatokat" nem terheknek, hanem természetes együttjáróknak érzek, amik biztosítanak afelől, hogy megéri. És ez bejött. Most is.
Köszönöm a szombat este színpadon állóknak, hogy elérték, vegyek egy nagy levegőt.