"Az apa a fatörzs, amibe a gyermek kapaszkodhat, az anya pedig a föld, ami táplálja. Nélkülük nem talál otthonra. Támasz nélkül még talán túl lehet élni, anélkül, hogy az ember úgy istenigazából megsérülne, de föld nélkül nincs élet."

Három éve ezen a napon döntöttél úgy, hogy elég volt. Hogy nem kérsz többet a szenvedésből, hogy nem akarsz többé te lenni az, akit ápolni kell, aki "gondot okoz", aki másokra szorul. Sosem akartál így élni, és mindent meg is tettél azért, hogy ez ne így legyen. Önálló voltál, határozott, egyedül is képes mindenre. Az én kősziklám. Ilyennek láttalak. Visszagondolva már tudom, te is ugyanolyan törékeny, sérülékeny voltál, mint bárki, de ezt sosem akartad velem láttatni. Jó példát akartál mutatni, hogy egyedül is mindenre képesek vagyunk, hogy erősek vagyunk, hogy megoldjuk a legnagyobb gondokat is. Vagy csak ez volt a megküzdési stratégiád. Ezt nem tudom.

De azt igen, hogy három éve ezen a napon azzal, hogy elmentél, egy olyan részemet vesztettem el, ami addig a megkérdőjelezhetetlen biztonságot adta. A külvilág természetesen engem is olyannak lát, mint én láttalak téged. Erősnek, kitartónak, mindenre képesnek, aki egyedül is megbirkózik a nehézségekkel. Éppen ezért nem is gondolta senki, hogy segítségre, támogatásra van szükségem. Pedig nagyon is lett volna. Egy ölelésre, egy vigasztaló szóra, hiszen mégiscsak az anyukámat vesztettem el. De nem igazán kaptam, hiszen úgy tűnt számukra, jól vagyok.

Most már megbékéltem ezzel, de egy nagyon fontos dologra megtanított: sosem szabad elrejteni az érzéseket, a szomorúságot, és nem kell mindennel egyedül megküzdeni, mert nem mindig lehet. Nagyon igyekszem ezt a gyerekemnek is megmutatni, megtanítani, de félek tőle, hogy a "mi vérünk". Ő sem szeret sebezhetőnek látszani, nem is nagyon szeret beszélni rossz dolgokról, de talán azzal, hogy időről időre biztosítom róla, hogy lehet, neki már eggyel könnyebb lesz, mint nekünk volt.

Egy biztos: ezt a sok szart, ami az elmúlt 3 évben ért, nem biztos, hogy elbírtam volna egyedül, ha nem olyannak nevelsz, amilyennek. Úgyhogy köszönöm.

Hiányzol anya!