Szomjazom az egyedüllétet. Nem kicsit. Nagyon. Mindig is tudtam, hogy nem okoz gondot magamban, magammal lenni. De hogy ekkora szükségem van rá, az csak most tudatosult bennem igazán. Most, amikor nagyjából nulla rá a lehetőségem. Ébredéstől elalvásig emberek vesznek körül. Reggel és este a gyerek, napközben a kollégák, barátok, ismerősök, idegenek. Eléggé unom.
Szeretnék csak úgy csendben, egyedül lenni. Olyan filmet / sorozatot nézni, amilyet én akarok. Azt hallgatni, amit én akarok. Azt csinálni, amit én akarok. És úgy, ahogy azt én akarom. Azt akarom, hogy hagyjanak egy kicsit békén. De úgy mindenki.
Elfáradtam. Fel kéne töltődnöm, de nem nagyon van miből.🪫 Szeretnék egyedül lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.