Részlet egy levélből...
...Egyébként meg mindig is imádtam ott lakni, ott voltam igazán önmagam, nem is lennék egyedül, mert "hagytam" ott barátokat és amúgy is. Úgy érzem, el kell innen mennem. Imádom a családomat, a legjobb barátaimat is sajnos itt kéne hagynom, de most az az érzésem, semmi…
Az egyetlen...
... Csak ül velem szemben, egy hangja sincs, egyszerűen csak néz. Mintha várná, hogy mondjak valamit. Olyan szemei vannak, hogy az valami hihetetlen. Minden egyértelműen kiolvasható belőlük. Látja rajtam, hogy nem vagyok jól... Tudja, hogy változtatnom kell, mert csak lefelé tartok...…