... Csak ül velem szemben, egy hangja sincs, egyszerűen csak néz. Mintha várná, hogy mondjak valamit. Olyan szemei vannak, hogy az valami hihetetlen. Minden egyértelműen kiolvasható belőlük. Látja rajtam, hogy nem vagyok jól... Tudja, hogy változtatnom kell, mert csak lefelé tartok... Érzi, hogy nem vagyok önmagam... És ezek a szemek... Mindig bíztatnak. Mert ő az egyetlen, aki bárhová, bármikor velem jönne. Mert neki én vagyok a legfontosabb.
Ő Gonzo, a kiskutyám. :) ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.