"A megszokás elengedi... a hiány visszasírja a kapcsolatot."
Léria Dipán
Igen, eljött AZ a nap. Összepakolta a cuccai egy részét, beült a kocsiba és elment. Itt hagyott. Egyedül. A szomorúságommal, a kétségbeesésemmel, a magányommal. A hirtelen rám törő zokogó-rohamokkal, az érzéssel, hogy már senki sem szeret.
Van még úgy másfél napom sajnálni magam és sírni, utána hazajön a gyerek. Addigra rendbe kell jönnöm. Hiszen apa csak dolgozni ment.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.