...Egyébként meg mindig is imádtam ott lakni, ott voltam igazán önmagam, nem is lennék egyedül, mert "hagytam" ott barátokat és amúgy is. Úgy érzem, el kell innen mennem. Imádom a családomat, a legjobb barátaimat is sajnos itt kéne hagynom, de most az az érzésem, semmi más nem tudná kicsi lelkemet a helyére rakni. Sosem voltam az az egyhelyben ülő-típus. Mindig jöttem-mentem, sehol nem voltam huzamosabb ideig. Engem ez éltet, ettől vagyok olyan, amilyen, de leginkább ettől és/vagy ekkor vagyok igazán boldog. Vagyis lennék. Mert most nem vagyok az. Vagyis leszek. Mert megyek. Mert mennem kell...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.