Amikor megtudtam, hogy van, nem örültem Neki. Mikor kiderült, hogy marad is, teljesen kiborultam. Sokáig gyűlöltem az egész helyzetet, magamat legfőképp. De aztán megérkezett és megváltozott minden. Minden nap, minden pillanatban képes vagyok csodálni. Gyönyörű, tökéletes és el nem tudom képzelni, hogy mit éreznék, ha 16 héttel ezelőtt örökbe adom. Szerencse, hogy az az apukája, aki és olyan a családom, amilyen.
Köszönöm, Istenem! És örülök, hogy itt vagy, kislányom és most is itt alszol mellettem. Szeretlek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.