Annyira furcsa. Itt vagyok lassan (vagy talán nem is olyan lassan) 30 évesen, és most érzem először, hogy már nem azok a dolgok érdekelnek, mint régen. Mint pár évvel ezelőtt.

Már nem azért akarok dolgozni -csak és kizárólag-, hogy azt csináljam, amit szeretek, hanem azért, hogy meg tudjak belőle élni.
Már nem arra figyelek, hogy bulizásra legyen pénzem, hanem arra, hogy itthon meglegyen mindenem.
Már nem azért mozgok, mert néha eszembe jut, hanem azért, hogy rendszert vigyek az életembe és karban tartsam magam.

Ha eszembe jut valaki - akivel mondjuk régen beszéltem, szemrebbenés nélkül megkeresem.
Ha engem keres meg valaki, igyekszem rá időt szakítani.
Akkor is felhívom a szüleimet, ha nem történt semmi érdekes, csak hogy megkérdezzem, hogy vannak.

Azt hiszem, egy kicsit megkomolyodtam. Vagy felnőttebb lettem. Ettől függetlenül még mindig nem érzem magam harmincévesnek.

Mert hát nem is vagyok még annyi... :)