Néha, mikor hazafele sétálok, úgy érzem magam, mint Alice. Csodaországban. Mintha csak egy álom lenne az az élet, amit épp most élek. Mintha csak átmeneti dolog lenne. Kicsit olyan, mintha nem is a saját életemet élném.
És a legfurább, hogy közben nem tudom eldönteni, ez jó vagy rossz érzéssel tölt el...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.