Vannak ezek a pici dolgok. Amik nekem hatalmasak. És most nincs Anya, akinek rögtön elmesélhetem. De van blog, ahol leírhatom. Bár ez azért nem ugyanaz. Talán van olyan ember is, akinek elmesélhetném. De ez még nem biztos...
Az egyik ilyen dolog, hogy lesz maflás pólóm. Ez azért nagy szám, mert nem én rendeltem. A srác, aki csinálja őket, na, ő keresett meg, hogy a legújabbat szeretné, ha hordanám. :) És lesznek róla képek is. Mert az mégiscsak úgy az igazi. (ha elkészülnek, megmutatom)
A másik ilyen, hogy jövőhéten beindul a feszt-szezon. Már vártam. Nagyon. Első állomás: Várpalota, PaFe.
Aztán ismételten jött egy like egy olyan zenésztől, aki ritkán szokott. Nagyon. És most mégis megtette. Megint.
Kiderült, hogy bizonyos dolgokra, helyzetekre nem úgy reagálok, ahogy azt eddig gondoltam. Hanem sokkal jobban. Mert, ha egy barátnőm elmegy egy olyan buliba, ahova én is naggyon szívesen mentem volna, csak nem sikerült és ő jóformán egész este arról "áradozik", milyen fasza, azt hittem, majd elönt a féltékenység. Ennek ellenére tök boldog voltam, hogy ennyire jól érzi magát, és valahol örültem is neki, hogy nem voltam ott. Mert így bebizonyosodott, hogy: nincs háton felkapaszkodás. :)
Plusz vannak még ilyen-olyan dolgok, amiken sokat jár az agyam...
Azt hittem, könnyebb lesz ezt az egyedüllétet megszokni. De úgy tűnik, nem. Legalábbis, mikor itthon ülök, egyedül, mindig erre jutok. De jön a nyár, a rengeteg program, fesztivál, meló, az majd eltereli a figyelmemet. És közben úgysem leszek egyedül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.