Ma is együtt sétáltattunk ebedli urat. Jó volt. Szeretem Vele sétáltatni, mert közben jókat röhögünk rajta. Mert vicces kutyám van. És mert Ő is vicces. :)
Nagyjából így nézhettünk ki... :) Már csak azért is, mert ma délután én voltam Piroska. Meg egyébként is. Olyanok vagyunk, mint két kis gyerek két nagy testben.
Talán egyszer ilyen társakkal sétálunk majd. Mi ketten. Együtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.