“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.”
Ezek szerint, én egy önző dög vagyok. Mert igenis elvárom, hogy szeressenek. Főleg azoktól, akiket szeretek. De ez miért baj? Van olyan ember, aki nem várja el másoktól, hogy szeressék? Hmm... Érdekes...
Persze az is lehet, hogy tényleg egy önimádó, önző ember vagyok. De akkor vagy nagyon jófej emberek vesznek körül, hogy ezt elviselik, vagy ők is ilyenek - és ezért nem furcsa nekik a viselkedésem -, vagy egyszerűen csak elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, sőt mitöbb, így szeretnek.
Akkor viszont nincs is semmi probléma...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.