Mostanában nem én vagyok a legjobb társaság - ez gondolom sokaknak feltűnt. Néha annyira nem, hogy az már engem is idegesít. Rengeteget gondolkodtam már rajta, vajon miért.
Ennyire rossz természetem lenne? Vagy egyszerűen csak nem vagyok jó passzban? Jó pár olyan dolog történt/történik körülöttem, ami ezt még erősíti is. Tény, hogy volt egy pont, mikor ez az egész elkezdődött, de azóta folyamatosan kapom az olyan impulzusokat, amik nem engedik, hogy ez megváltozzon. Pedig szeretném... mert én sem élvezem.
Sajnos vannak olyan emberek, akiktől mostanában a falra mászom, olyan "apróságok", amik kikészítenek és valahogy semmi sem olyan, mint régen.
Tudom-tudom, nem is lesz. Csak néha eszembe jut, milyen jó is volt... Amikor még nem idegesített, hogy miért jutottunk oda, hogy alig beszélünk egymással, mikor mindent sikerült elsőre úgy megcsinálni, ahogy szerettem volna és mikor még nem voltam állandóan idegbeteg vagy szomorú.
Mert most ez van. Hiányzik a tesóm, akivel régebben tök sokat beszéltem, hiányzik, hogy olyan igazit, nagyonjólérzemmagamsemminemérdekel-őset bulizzak, hiányoznak a haverjaim, akikre alig van időm, hiányzik, hogy végre egy jót aludjak, úgy, hogy tudom senki nem ébreszt majd fel és az is, hogy csak úgy egyszerűen, ok nélkül jól érezzem magam. Hiányzik...nagyon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.