Most épp annak, hogy valami olyan dolgot kelljen csinálnom, amitől konkrétan hányingerem van.
Fura, mert talán életemben először történik ilyen. Az iskola utáni programokat (tánc, ének, zene, stb.) szerettem. Az iskolát egy idő után szintén. Az első melómat a moziban, a másodikat a szerkesztőségben, de még azt a rövid, 3 hónapos művészeti sulisat is. Erre most itt van ez -amiről azt gondoltam, jó lesz, mert mégiscsak a szakmámban dolgozhatok ismét. Konkrétan utálom. Mert olyan feladatot is "rámerőltetnek", amit életemben nem próbáltam, nem szeretem és nem is megy.
Nyilván elkényeztetett az élet, hogy mindig csak olyan dolgokat csináltam, amik közel álltak kicsi szívemhez. Nyilván emiatt nem kellett szembesülnöm azzal, hogy valamiben nem vagyok jó. Nyilván ezért (is) nehéz feldolgozni a kudarcot. És valószínűleg ezért érzem folyton azt, hogy most semmi sem jó...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.