"A hiány fogékonyabbá teszi a szívet." /Ruth Rendell/
És ez tényleg így van. Erre ma jöttem rá. Mert mióta Zozzt először láttam, majd először ment el, azóta folyton hiányzik. És azóta érzékenyebb lettem. Vagy öregszem. Mindegy. A lényeg, hogy kőkemény leckét kaptam hiányérzet terén. Nem szeretem.
Azt viszont igen, hogy mennyire tudok Neki örülni, mikor meglátom és, hogy egyetlen Őt ábrázoló fotó képes mosolyt csalni az arcomra. :)
De azért jó lenne, ha itt lenne...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.