Float like a butterfly, sting like a bee...

Day 02 - A picture of you and the person you have been closest with the longest

Véletlenül találtam, szerintem fasza, úgyhogy megcsinálom.
És ajánlom Bé figyelmébe!! :)

Az a lényeg, hogy 30 napon keresztül, minden egyes nap egy megadott dologról kell képet feltölteni. 

Day 01 - A picture of yourself with ten facts

 
Előre leszögezem, a sorrend NEM fontossági sorrend!!

1. Zene nélkül nem tudok létezni.

2. Nem szeretem, ha fényképeznek.

3. Imádok vezetni.

4. Internetfüggő vagyok.

5. Gyűlölök várni.

6. Imádok mosolyogni.

7. Nem tudok sokáig egy helyben ülni.

8. Sosem növök fel.

9. Vezetés közben MINDIG énekelek.

10. Bármennyit képes vagyok aludni.

Először is:
Elveszíthetünk valakit, aki igazából sosem volt a miénk?

Másodszor pedig:
Aki szeretné, hogy valaki az "övé" legyen, az miért veszíti el folyton? Vagyis igazából miért nem kapja meg?

Mostanában valahogy mindig ezekbe futok bele a környezetemben.

Ha jobban belegondolok az első kérdésbe, a válaszom: nem. Hisz', ha nem is a miénk, akkor nem veszíthetjük el. Ettől függetlenül persze érezhetjük azt. Ami nyilván a kötődésnek köszönhető. Mert, ha már valamilyen szintű kapcsolat van a két ember között, akkor kicsit a "sajátunknak" érezzük, ergo ha eltűnik, akkor úgy érezzük, elvesztettük. Szerintem...

A másik dolog pedig fura. Mert kicsit az az érzésem, hogy minél inkább akarunk valamit, annál nehezebben kaphatjuk meg. Ami egyrészt azért is lehet, hogy utána tudjuk értékelni, úgy igazán, másrészt pedig talán azért, hogy megtanuljuk, egyedül is megy. Ugyanúgy kapunk levegőt, ugyanúgy létezünk és legalább többet foglalkozhatunk magunkkal. Mert semmi rossz nincs az egyedüllétben. Sőt! Lehet kifejezetten élvezni is.
Ezt pesze lehet azoknak magyarázni, akik most épp azt érzik, semmi nem jön össze. Ilyenkor kell megmutatni nekik a kicsiaprómosolytcsalódolgokat. :)

Just for now. ;)

...mert ez ma bekerült egy idézet-gyűjteménybe, Márai és Müller mellé:

"...biztosan van válasz. csak nem tudjuk. és ez nem véletlen. mert ez nem az a dolog, amit előre meg lehet tervezni, vagy csak egyszerű válasszal meg lehet oldani. ennek idő kell. és az érzések. és az, hogy eljuss oda, hogy már minden mindegy. és akkor már nem kell majd válasz..." - és ezt én írtam. :)

Nincs ennél jobb érzés a Földön...

Azért nem olyan rossz érzés, mikor az ember lányának a dal szerzője eljátsza ezt. Ott, akkor, just for me. :)

...olyan furcsa...

Egy csomó dolog van, ami miatt panaszkodhatnék. Mégsem teszem. Mert emellett meg talán pont ugyanannyi jó dolog is ér folyamatosan. Az lehet, hogy ezek kiütik egymást? Mármint nem úgy, hogy a jóknak köszönhetően megszűnnek a rosszak. Hanem, hogy annyi és olyan jók, hogy talán feledtetik a neméppen jókat.

Már-már hülyén is érzem magam emiatt...hisz' igencsak sz@rul áll egy csomó dolog. És nem is tudom, hogy fogom őket megoldani. Ennek ellenére nem vagyok épp' kétségbeesve. Pedig lehet, kéne.

No, mindegy. Majd holnap...vagy akkor sem. :)

...ez az este is jó volt. Boros, kicsitrészeges, nagyonzenés. :) De már nem egyedül.

Régi, de nagyon jó zenék újramegtalálása, számomra új, még nem hallott számok felfedezése és persze a megőrülés. Csak úgy, mint általában... :)

És még a mostani hétvége is hátra van...

...itt ülök, zenét hallgatok, msnezek és hagytam magam meggyőzni, hogy egyedül inni nem gáz. Persze lerészegedni nem fogok, csak úgy iszogatni támadt kedvem. És mivel kicsiBréé nincs itthon, most ezt teszem. Egyedül. Pedig holnap is fogok. Mert buli lesz. Akkor már nem egyedül.

Nem gondoltam, hogy ez az este így fog telni. Pont ezzel, pont így és pont vele beszélgetve. De jó, hogy így van. :)

Ps.: ...pedig amúgy pakolnom kéne...

Hol is kezdjem?

Most borozgatnék egyet, de nincs még csak ebben az országban sem az, akivel jó lenne. (emiatt most szomorú) Úgyhogy csak úgy felzabáltam egy naaagy tábla csokit.

Viszont van egy új éppenkedvencszámom. :) Persze, hogy P!NK:

Munka is van. Sok. És néha nem szeretem. Buli viszont csak a jövő7 végén lesz. Meg bál is. Szépruhás.

Talán (remélemnagggyonnagggyon) lesz olyan koncert itt, amilyet szeretnék.

De az is kiderült, hogy nem csak én szeretem a Portisheadet, és nem csak én táncolok a fejemen pohárral, ha már nagggyon nagy a buli. :) - mert nekem ez fontos.

És úgy tűnik, állandó szállásunk is lesz Pesten. Vagyis költözés is.

Bé blogján még mindig nagyon jó dolgok vannak, Z oldala viszont eltűnt.

És végül, de nem utolsó sorban: szeressétek a HungaryFestival.com-ot. De legfőképpen NÉZZÉTEK SOKAT!!! :) - mert nekem ez is fontos.

Plusz az is piciapróöröm, hogy egyre többször megy a tvben a folytonkedvencreklám: ;)

"Térj vissza oda, ahol megdobban a szíved..."

"A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk - olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak.
A zene támadás."

Nekem már most boldog a Karácsony. :) Megérkezett a világ legszebb cipője, amiről először úgy tudtam, hogy (annak idején) a reptéren ellopták. De nem. Itt van. Most már a kezemben. És ha nem lesz hó, a lábamon is. :)

Anya megmondta: Isten is azt akarta, hogy ez a cipő az enyém legyen... :)

Jobb később, mint soha. ;)

Ime, Ő:

"Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek."

"Semmi sem történik véletlenül, csak meg kell fejteni a jeleket."

"Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok."

"Nem a véletlen az életünk része, a sors az, ami irányít bennünket és a furcsán hozzánk kerülő állatokat."

Igazából fogalmam sincs, de én erre szavazok:

"A véletlent ugyanúgy kell kezelnünk, mint egészségünket; örüljünk neki, ha kedvünkben jár, legyünk türelemmel, ha ellenünk fordul, s komoly orvosságot csak akkor használjunk, amikor végleg nem tehetünk másképp." :)

És a tartozás:

"Nemcsak azért szeretjük az új ismeretségeket, mert belefáradtunk a régiekbe, vagy élvezzük a változatosságot, hanem inkább azért, mert megelégeltük, hogy nem eléggé csodálnak minket azok, akik túlságosan ismernek, és azt reméljük, hogy akik kevésbé ismernek, jobban csodálnak majd." /La Rochefoucauld/

 Amikor egy ilyen mondatot kapok tudom, hogy van, akinek tényleg fontos vagyok:

 "...te, ez a lány tényleg nagyon szeret titeket, legyetek rendesek vele...
vagy kivágom a szíveteket kiskanállal!!!!"

Vannak dolgok az ember életében, amikre nagyon vágyik. Nekem is van. Egy biztos. Hogy találkozzak egy tigrissel. És ez ma megtörtént. Ráadásul kettővel. :)

Sok olyan ajándékot kaptam és kaphattam volna még, aminek nagyon örülök. De ez idén azt hiszem, mindent vitt. Igaz, nem szülinapi ajándéknak szánták, egyszerűen csak egy lehetőség volt, de pont jókor. Én meg úgy döntöttem, betudom ajándéknak. Mert igazából az is...

Amikor az a két kis csoda alig két méterre volt tőlem, nem hittem el, hogy ilyen szerencsés vagyok. Aztán mikor megsimogattam, rám nézett és tudtam, végem van. :) Mindig is erre vágytam. Ahogy ott játszottak, mászkáltak, nézelődtek, számomra megszűnt minden. Akármeddig képes lettem volna ott állni. Nyugodtan mondhatom, tényleg életem legszebb napja a mai.
Mert az álmok igenis valóra válhatnak... :)

 Két kedvenc részem is van a ma hajnalban elolvasott Encitőlajándékba könyvből:

"A legjobb érzés, ami egy börtönnel kapcsolatos lehet, az a távozás... Nem hittem el, hogy ennyire "felszabadító" lehet, amikor kinyílik előtted az utolsó kapu, és kisétálhatsz a fogdából. A fellépés után irány az első kocsma, mert muszáj volt valahogy feldolgozni a történteket, hiszen mégiscsak bűnözőknek játszottunk, és ugye bent nem volt pia. Olyan meg nincs, hogy a Hollywood Rose ne igyon egy koncertje alkalmával.
Bementünk a kocsmába, kikértük a kötelező rövidet és egy sört, aztán gondoltuk, elpoénkodunk. De nem így lett... Mindenki bámult maga elé, és próbálta emészteni a látottakat/hallottakat." - azért mert értik... Ők is.

"Én mindig is abban hittem, hogy azt kell tenni, amit a szívünk diktál, és nem szabad gátat szabni annak, amit a bensőnk szeretne. És persze semmit sem szabad túlzásba vinni, mert egy megcsömörlött embernél nincs rosszabb (úgyhogy amint terhessé válik számotokra egy szerető, nyugodtan vezessétek az ajtó irányába az illetőt, és keressetek mást).

Szeretek olyan éjszakákon sétálni, mikor a város legsötétebb zugait is úgy megvilágítja a hold, mintha lámpák lennének a környéken...például ma is.

Emellett:

"Minél többet olvasunk, annál kevesebbet utánzunk." /Renard/

Péntek este, Vad Fruttik, IfiHáz
Majdnem kihagyott koncert, Virsli feliratú pecsét, ének, tánc, imádat! :)
Plusz: Limonádé és Boroskóla ;)

 Először is:

"Az ember, természeténél és alkatánál fogva, állat; és sem a természet, sem az alkat eredeti vonásait nem lehet soha eltörölni." / Taine/

Aztán:

Nem tudok tovább dolgozni. Na, nem azért mert valami történt velem, hanem mert átállás alatt vagyunk. Pedig ma nagyon rámentem. Tea, kávé, rock rádió. :) (új állomást találtam. új kedvencet. imádom)

Pici apró örömök ma is voltak. Csak azért nem konkretizálom őket, mert talán olyan is olvassa, akinek nem szabad tudnia az egyikről és lebuknék. A másikról meg azért nem, mert elég róla annyit tudni, hogy nagyon örültem a hírnek. :) A harmadik meg egy levél. Végre. Az e-mail srác ismét előkerült. Vagy én. Mert talán számára kicsit el voltam veszve. Aztán a fészen is vannak olyan lájkok, amiknek nagyon tudok örülni. Mint pl. egy ismert zenészének. Hogy tetszik neki a vállas-tetkós képem. Őt amúgy is régen "láttam". Na, meg hogy a nevem megjelent egy impresszumban. :) És, hogy egy ismerősöm Carrie Bradshaw-nak hív. :D Meg, hogy Zozitól megkaptam az első puszikat.
Kell ennél több? Szerintem nem.

Emellett annak is, hogy mostanában már nem a nyavajgós-semmisemjó-antiszocvagyok bejegyzéseimet kell olvasnotok. Remélem, ti is. ;)

Úgyhogy Good Night, Sweet Dreams. Legalábbis mára.

 Szerintem érteni fogja az, akinek szól..."olyankor" ezt is hallgasd meg. ;)

 "Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi sem sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni..."

Plusz egy:

" A macska árnyéka tigrisnek látszik." /Renard/

Eltűntem. Mert kellett. Az éjszakákat, amikor írni szoktam, most átdolgoztam. De nem baj. Élveztem. És fogom is, mert valami elkezdődött...illetve megy már egy ideje, de most kezdem csak TÉNYLEG magaménak érezni.

És ez jó. Nagyon. Mert végre megint azt csinálom, amit mindig is szerettem. Úgy igazán.
Amikor nem veszed észre, hogy fáradsz. Nem tűnik fel, milyen gyorsan telik az idő. Amikor az apró eredmények boldoggá tesznek. És ezzel más is elégedett. Nagyon. Ráadásnak még ezt is meg tudja fejelni. Egy olyan mondattal, amitől az éjszaka közepén szárnyakat kapsz. Csak ülsz és mosolyogsz. Nem is. Inkább folyamatos vigyorgási kényszernek nevezném.

Szeretem ezeket az apró örömöket. A telefonhívást, mert segíteni akar valaki. A lehetőséget, mert alkalmasnak tartanak a feladatra. Az smst, mikor más akarja megosztani velem a pici, mosolytcsaló dolgokat. Az üzenetet, hogy van ideje rám annak, akivel jó lenne találkozni. De legfőképpen azt, hogy ezeknek ennyire tudok örülni. Ezek talán más embereknek semmiségek. De úgy gondolom, amíg így tudok lelkesedni kicsi dolgokért, baj nem lehet.

"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.
Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el."

Emellett azt is meg kell említenem, mert már nem bírom tovább magamban tartani, hogy előkerült a VILÁG LEGSZEBB CIPŐJE. Mégsem lopták el. Csak kicsit elkallódott a drága. Tetszik neki az USA és még nem akart hazajönni. De már nem sok van hátra és végre a kezeimben tarthatom. (Természetesen ha így lesz, fotón is bemutatom:)

Plusz van egy tartozásom. Illetve sok (ha a napok számát nézzük, amikor nem írtam), de most egy is elég lesz.

"Tanítva tanulunk, mesélve szemlélünk, állítva mérlegelünk, mutatva nézünk, írva gondolkodunk, és szivattyúzva szökkentjük a vizet kutunkba." /Amiel/

"Valamikor az emberek talán eljutnak oda, hogy más fogalmat alkotnak a dicsőségről, mint eddig; s ha ez elkövetkezik, de sok hős fejéről hull majd le a babér!" /Chamfort/

Úgy döntöttem, minden nap kinyitom valahol és leírom az egyik idézetet. Mára ez jutott:

"Húsz és harmincéves kora között az ember nagy megerőltetéssel megfojtja eszményeit; azután nyugodtan él, legalábbis azt hiszi magáról. De ez a nyugalom annak a leányanyának a nyugalma, aki meggyilkolta első gyermekét." /Taine/