Eltűntem. Mert kellett. Az éjszakákat, amikor írni szoktam, most átdolgoztam. De nem baj. Élveztem. És fogom is, mert valami elkezdődött...illetve megy már egy ideje, de most kezdem csak TÉNYLEG magaménak érezni.
És ez jó. Nagyon. Mert végre megint azt csinálom, amit mindig is szerettem. Úgy igazán.
Amikor nem veszed észre, hogy fáradsz. Nem tűnik fel, milyen gyorsan telik az idő. Amikor az apró eredmények boldoggá tesznek. És ezzel más is elégedett. Nagyon. Ráadásnak még ezt is meg tudja fejelni. Egy olyan mondattal, amitől az éjszaka közepén szárnyakat kapsz. Csak ülsz és mosolyogsz. Nem is. Inkább folyamatos vigyorgási kényszernek nevezném.
Szeretem ezeket az apró örömöket. A telefonhívást, mert segíteni akar valaki. A lehetőséget, mert alkalmasnak tartanak a feladatra. Az smst, mikor más akarja megosztani velem a pici, mosolytcsaló dolgokat. Az üzenetet, hogy van ideje rám annak, akivel jó lenne találkozni. De legfőképpen azt, hogy ezeknek ennyire tudok örülni. Ezek talán más embereknek semmiségek. De úgy gondolom, amíg így tudok lelkesedni kicsi dolgokért, baj nem lehet.
"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.
Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el."
Emellett azt is meg kell említenem, mert már nem bírom tovább magamban tartani, hogy előkerült a VILÁG LEGSZEBB CIPŐJE. Mégsem lopták el. Csak kicsit elkallódott a drága. Tetszik neki az USA és még nem akart hazajönni. De már nem sok van hátra és végre a kezeimben tarthatom. (Természetesen ha így lesz, fotón is bemutatom:)
Plusz van egy tartozásom. Illetve sok (ha a napok számát nézzük, amikor nem írtam), de most egy is elég lesz.
"Tanítva tanulunk, mesélve szemlélünk, állítva mérlegelünk, mutatva nézünk, írva gondolkodunk, és szivattyúzva szökkentjük a vizet kutunkba." /Amiel/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.