Ma nagyon nem vidám. Sőt! Kifejezetten szomorú. Szemeiben csalódottság tükröződik, ma nem akar senkivel beszélni, ma nem akar senkire ránézni. Ilyenkor nem is tudom, hogy mondjak-e vagy kérdezzek-e bármit is… Inkább nem. Csak rontanék a helyzeten. Asszem ma magamat meghazudtolva csöndben leszek, nem fogok annyi hülyeséget összehordani, és nem leszek idegesítő. Jobb lesz így mindenkinek. Neki legalábbis biztos!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.