Ma olyan igazi "szétaszalódós" idő volt. Napon legalább 40 fok, és ilyenkor jön az érzés, vétek a lakásban lenni. Pont ezért SenceBécivel ismét vettük kis túlélő-csomagunkat, a két ebedlit, és leheveredtünk a Tisza-partra. Kutyák elenged, pléd leterít, víz kiönt és fekvés a vakító napsütésben. Imádom! :) Szeretek SenceBécivel sétálgatni, mert annyira hülye, mint Én (ha nem jobban), ebből adódóan rekeszizomlázzal küzdök minden nap, mert annyit röhögök, és nem utolsósorban a kutyáink imádják egymást. Ha vele vagyok, lehetek hülyepicsás, vagy kicsitverekedős, de akár még nagyondolgozós ebbőladódóan sokatcsúnyánbeszélős is, nem zavarja. Olyankor jókat röhög rajtam. De ma például nem volt valami beszédes. Csak hasalt, és nézelődött. Én meg a hátának fekve játszottam. Nem beszélgettünk, de nem volt kínos. Egyikünk sem érezte, hogy beszélgetnünk kellene. És ez jó így. Azonban a nagy csendet megtörte kicsi pocim korgása, ezért egy idő után félbe kellett szakítani a nagy semmittevést Monyó és Gonzo nagy bánatára. De no problemo srácok, holnap folytatjuk... :)
Ilyen az, mikor játszanak, vagy ismerkednek a harci ebek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.