Tényleg ott tartunk, hogy már az írásjeleket is megspóroljuk az írott kommunikációban? Ez annyira szomorú. Legalábbis engem rettentően elszomorít. Azon túl, hogy a tisztelet hiányát látom benne (maguk és a másik fél tekintetében is), az igénytelenséget, és a lustaságot is. Hiszen az illető nem veszi a fáradtságot, hogy megtisztelje a másikat azzal, hogy értelmesen, helyesen, ékezetekkel, írásjelekkel ellátva megírja az üzenetét. Továbbmegyek: az eszükbe sem jut, hogy teljesen mást jelent egy: 'nem, megyek' válasz, mint egy 'nem megyek'? Ahogy a kérdőjel lehagyása a mondat végéről is tök más értelmet ad a szövegnek?

Tudom, tudom, nem mindenkinek mehet a helyesírás. (btw: miért is nem??) Ahogy a választékos megfogalmazás sem. De az írásjelek? Könyörgöm! Azok azért elég alapnak számítanak.

És akkor a végére hagytam a legnagyobb "kedvencemet": az elírásokat. Nem, nem a sima betűfelcserélésre gondolok (amit egyébként szintén ki lehet javítani küldés előtt), hanem a "nem akarok uabarni csak", "semmi bajom nem lwnnw", "ellehwtetlwnítok" és társaira. Amikor nekem kell kitalálni a szövegkörnyezetből, hogy mégis mit akart mondani a kedves küldő.

Csak én vagyok olyan fura, hogy mielőtt rányomok a küldésre, elolvasom, amit írtam? Ne adj isten még ki is javítom, ha elrontottam benne valamit? Sírni tudnék, hogy itt tartunk. És leginkább azért, mert nincs kedvem ezekkel az emberekkel chatelni, bármennyire is szeretem őket egyébként.

Nyilván minden embernek a saját problémája a legnagyobb, de ez úgy érzem, nem csak az én problémám. Hanem a gyerekemé is, a jövőbeli unokámé is, és az ő gyerekeié is. Sőt, mindenkié. Mert én bármennyire is igyekszem a 9 éves gyerekemet helyesírásra, választékos megfogalmazásra tanítani, ha a környezetében ez az elvárás csak tőlem jön. Márpedig az én felfogásom szerint ez továbbra is az alapműveltség része. Még ha sokan nem is vesznek erről tudomást.

Ui: Kíváncsi lennék, a címben szereplő elírást hányan vették észre elsőre...