Ma minden vágyam az volt, hogy alhassak. Sokat, pihentetőt, jótálmodósat. Napközben nem mertem pislogni, mert féltem, úgy marad a szemem, és olyan szinten koccolom le a laptopot, hogy csak úgy reccsen. Aztán délután sikerült. Mármint olyat aludni, amilyet szerettem volna. Csak másfél óra volt, de segített. Asszem most megyek is és folytatom. Good Night, Sweet Dreams!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.