"Létezhet-e férfi és nő között barátság? És ha igen, akkor miért nem?"
Mostanában valahogy mindig belefutok ilyen, és ehhez hasonló cikkekbe. Folyton folyvást csak arról lehet hallani, hogy nem létezhet, mert az egyik fél úgyis mindig többet akar.
Én személy szerint ismét a fiúkkal megyek nyaralni. Már nem először. És nem is a szomszédba. De mi ezzel a baj? Amikor először mentem 3 sráccal a 4-hez Olaszországba, volt aki furán nézett rám. Akkor sem tudtam megérteni, miért. Kis szaros korom óta ismerem őket, soha még csak fel sem merült, hogy bárki akarna a másiktól bármit is, akkor mi lehet a baj? Jaaa, hogy vannak akik ezt nem hiszik el? Leszarom. Aki ismer, az úgyis tudja, hogy ilyen vagyok, aki megbízik bennem, az úgyis elfogadja, a többi meg LE-VAN-SZARVA!
Én igenis kitartok amellett, hogy létezhet ilyen barátság. Természetesen velem is történt már olyan, hogy a kedves "barátom" nem éppen lelkileg szeretett volna közelkerülni hozzám. De azzal megbeszéltem, és túlléptünk a dolgon. Ma is nagyon jó barátok vagyunk. És ez csak egy a néhányból.
Idén agusztusban megint közfelháborodást keltek majd. "Nyakamba veszem" a fiúkat és meg sem állunk Jesolo-ig. Biztos lesznek olyanok, akik ezt nem fogják túl jónéven venni, de nem tudok mit tenni. Szeretem a barátaimat, arról pedig, hogy hímneműnek születtek, sem ők, sem én nem tehetek. Így jártunk.
Azért ha van olyan ember, akit mégis zavar, hogy velük megyek, annak csak ennyit üzenek: Bízzon meg bennem! Ígérem, jó kislány leszek! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.