HTML

Szerintem...

„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

Szerintetek...

  • Szeszti: Most én is így érzem... (2012.05.17. 16:08) eltűn(őd)és
  • Szeszti: ÉS ez egy nőnapi post... szép. :D <3 (2012.03.10. 06:55) Megfejtődött
  • Szeszti: Én hazaértem. :) (2012.03.05. 16:34) Mesterséges lélegeztetés
  • Szeszti: Nem feltétlenül. Sokszor tudjuk, hogy meg KELL hoznunk a döntést, viszont az akkor épp helyesnek v... (2012.03.02. 19:23) ???
  • Szeszti: Létezik... :/ (2012.02.24. 12:38) speechless

2008.07.30. 21:59 Angry Angel

Miért? Vagy miért nem?

“Ha emberekkel van dolgunk, sose feledjük el, hogy nem logikus lényekkel van dolgunk. Érzelmi lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, és akiket büszkeség és hiúság kormányoz.”

Vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni, hiába próbálkozom. Miért van az, hogy néhány dolog baromi nehezére esik az embereknek? Olyan apróságok, amikről azt gondolnám, semmiség. Én sem vagyok egyszerű eset, belátom. De ha képes vagyok dolgokat úgy csinálni - vagy legalább megpróbálni - ahogy azt mások elvárják tőlem, akkor mások miért nem? Nem úgy élem az életem, hogy mindenkinek megfeleljek, de ha valaki fontos nekem, ha valaki számít, ráadásul sokat, akkor igyekszem úgy viselkedni, hogy az neki tetszen. Nem azért, mert ezt eldöntöm, hanem mert olyankor ez jön belőlem, és mert úgy érzem, megérdemli. De mi van akkor, ha az illető ezt nem értékeli, vagy egyszerűen természetesnek veszi, hogy ilyen vagyok? Akkor nem várhatok el tőle dolgokat? Vagy csak már megint túl bonyolítok mindent? De akkor sem értem. Nem szeretem, ha elvárnak tőlem valamit, de az a valaki nem képes ugyanazt megtenni. Akkor miért vár el tőlem bármit is? Tisztában vagyok vele, hogy nagyon makacs tudok lenni, de ez van. Ez az egyik rossz tulajdonságom a sok millió közül. Ettől függetlenül én szeretem... De még mindig nem vagyok okosabb. :(

 "Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek."

“Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.”

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://offy.blog.hu/api/trackback/id/tr64593450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása