Szerintem vannak emberek, akiknek valami katartikus, nem evilági örömöt okoz, ha másokkal kib*szhatnak.

Végre elmehettünk volna úgy együtt egy hétre, hogy a melót itthon hagyjuk. De nem sikerült. Hála az "imádott" munkahelynek, és a "jófej" főnököknek. Nem szeretem az ilyet. Miért fájna az embereknek, ha jól éreznénk magunkat? Belehalna bárki is, ha nem dolgoznánk hét egész napig? Nem hiszem...

Megint elérkezett egy olyan nap, amikor reggel felébredve azt hittem, tök jó lesz minden. De végül kiderült, tévedtem. Kellemes ébredés, még kellemesebb reggeli, és egy olyan dolgot is sikerült elintéznem, amire már hetek óta várok. Aztán beborult az ég, és jöttek a fekete felhők. Nemcsak az égre, de az életemre is. Valamiért egész héten halogattam a nagy kérdést, de ma kénytelen voltam feltenni. Kár volt. Jöttek a kifogások, a magyarázkodások. Bennem pedig forrt a düh, és alig bírtam visszafogni magam. Aztán ahogy a düh elmúlt, csak a szomorúság maradt. De az még mindig itt van... tehetetlen vagyok.