Örül. Annyira jó. Szeretem hallgatni, mikor csak mesél és mesél. Vidáman. Már ideje volt. Az elmúlt hónapokban mindig csak a kérdések jöttek, a bizonytalanság, a kétségek. Ez ma már nincs. Csak a friss, tiszta öröm, ami minden mondatából árad. És a szemeiből.
Remélem így marad még nagyon sokáig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.