Néha baromi idegesítő tudok lenni az állandó szövegelésemmel. Előfordul, hogy még saját magamat is lefárasztom ezzel, nemhogy másokat. De van olyan, amikor örülök neki, hogy ennyit dumálok. Ma is kiderült, mégis van annak jó oldala, hogy kényszeres "beszéljünkmegmindent" típusú ember vagyok. Szeretem.
Őt is. Azt meg főleg, hogy jobban szereti, mikor sokat beszélek... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.