Ennek is vége. Ismét eltelt egy újabb év, de az előzőekhez képest, most kicsit jobban készültem rá. Eddig mindig úgy léptem át a következőbe, mintha semmi nem változna, mintha nem jelentene határvonalat, hogy egyik nap még 2008 van, másnap pedig már 2009. Idén azonban nem így volt. Igyekeztem minden olyan dolgot lezárni és magam mögött hagyni, mely hátráltatott, melyet meg kellett tennem, ami fájdalmat okozott, vagy egyszerűen csak elmúlt. Ez az évvége más volt. És az idei év is más lesz...
Túl vagyok a műtéten, amitől úgy be voltam szarva, hogy azt elmondani sem lehet. Nagynehezen de elköltöztem az albérletből amit imádtam, ami olyan emlékeket őriz amiket soha nem felejthetek el, és végre sikerült bevackolni magam az első saját lakásomba. Furcsán hangzik...
Ismét a szabadon szárnyaló szinglik (annyira utálom ezt a szót) táborát erősítem, és mivel: „Lehet, hogy vannak olyan nők, akiket nem kell megszelídíteni. Lehet, hogy szabadon kell engedni őket, amíg nem találnak valakit, aki éppolyan vad, mint ők.” - úgy döntöttem, megint élvezni fogom. :)
Azonban a legfontosabb mégis az, hogy rájöttem kik azok az emberek, akik igazán fontosak az életemben, és akiknek én szintén fontos vagyok. Akik nem bántanak, hanem olyannak szeretnek amilyen vagyok, ott vannak amikor szükségem van rájuk (és nem azért, mert hívtam őket, hanem mert tudják, hogy ott kell lenniük), akiknek akkor is eszébe jutok, ha többszáz kilométerre vannak tőlem, és akik akkor is mellettem vannak, ha életem legnagyobb hibáját készülök elkövetni. Olyankor nem hibáztatnak, hanem egyszerűen csak meghallgatnak és végül az orrom alá dörgölik, hogy: Én megmondtam! De pont ezért vannak. Ők megtehetik.
Elviselnek, ha a legembergyűlölőbb hangulatomban vagyok, ha semmihez nincs kedvem, csak ülni és nézni ki a fejemből (de ezt velük egy légtérben), ha éppen csak arra vágyom, hogy meghallgassanak, és persze akkor is, mikor magamból kikelve bulizok, vagy egyszerűen csak megbolondulok. Ők azok az emberek, akiknél nem gondolkodom el azon, hogy felhívjam-e vagy küldjek-e neki egy üzenetet, hanem egyszerűen megteszem. Ők azok, akiktől bármilyen szívességet kérhetek, megpróbálják megoldani, és azok is ők, akiket az éjszaka kellős közepén felhívhatok, ha úgy érzem, csak ők tudnak segíteni. És ez visszafelé is működik.
Ezúton is köszönöm nekik, hogy velem vannak, mellettem állnak és bármikor, bármiben számíthatok rájuk. Ők az igazi barátaim. Nem sokan vannak ugyan, de a szeretetük ezer emberével is felér.
Azt hiszem mostmár kezdődhet ez a sokak által borzalmasnak jósolt 2009-es év. Én azért mindennek ellenére várom. Hiszen annál rosszabb nem nagyon lehet, mint amilyen a tavalyi évem volt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.