Rengeteg nehéz helyzetben mellettem voltak már ők ketten. Pontosítok: mindig mellettem voltak. Minden esetben tudtak valami okosat, agyhelyretevőset vagy akár csak megnyugtatót mondani. Most én is szeretném ugyanezt tenni.
Vannak helyzetek mikor csak annyit tudok tenni, hogy Velük/Mellettük vagyok. Van azonban mikor arra van szükség, hogy egy kiadós beszélgetéssel próbáljam megoldani az aktuális problémát.
De mi van akkor, ha éppen semmi okos nem jut eszembe? Ha egyszerűen én sem értem a dolgot. Vagy ha annál, hogy megkérdezem hogy van, nem tudok többet tenni. Akkor mi van? Akkor nem mondok semmit?
Úgy tűnik nem. És rájöttem, hogy nem is kell. Hiszen mindketten tudják, hogy ez nem azért van, mert nem akarok, hanem mert egyszerűen tényleg nem tudok. A lényeg, hogy ott vagyok. Velük/Mellettük.
Most mégis többet szeretnék tenni értük... Többet segíteni... Olyan jó lenne...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.