Egy újabb beszélgetés egy újabb gondolkodást, ami pedig egy újabb bejegyzést eredményezett.
Egy vállalkozás elindítása hasonló lehet, mint egy házasság vagy mint egy gyerek vállalása. Onnantól kezdve, hogy megtervezitek, előkészítitek, egészen addig míg "meg nem születik". Mikor az ember a kezébe kapja azt a bizonyos papírt, valami hasonlót érezhet (persze itt elnézést kérek minden házas és/vagy gyermekes nőtől, hogy ilyen hasonlattal élek), mint mikor kimondja az igent, vagy mikor meglátja az első gyerekét. Mert attól a perctől nem csak a saját jövőjéért lesz felelős, hanem a másik emberéért is akivel létrehozta, és természetesen magáért a cégért és annak jövőjéért is. Furcsa dolog ez. Onnantól kezdve már nincs olyan, hogy Én vagy Ő, akkor már csak a Mi létezik. Együtt kell düntenünk mindenről, meg kell beszélnünk mindent, és kompromisszumokat kell kötnünk. Élnünk kell, okosan, de együtt.
Nagyon önálló ember vagyok, akinek szüksége van a saját életére, a saját dolgaira, a szabadságára, hogy azt és akkor és úgy tegye, ahogy szeretné, ennek ellenére mégis élvezem, hogy "házasságban élő gyermekes anya" lettem. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket. De ha nem, a válás itt is megoldható. Csak talán kevesebb feladással és fájdalommal jár.
Azért remélem, nem lesz benne részem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.