Arra a következtetésre jutottam nagy gondolkodás után, hogy mostanában tök sok mindent nem meséltem el nektek. Vagy legalábbis nem olyan részletességgel, mint régen.
Talán ez azért is van, mert mikor igazán boldog az ember, mikor minden rendben van, akkor szívesebben megosztja a gondolatait. Na, persze ha jól megnézzük, én panaszkodni is nagyon tudok. Legalábbis visszaolvasva az eddigi bejegyzéseimet - eddig is ment.
De mostanában már nem volt kedvem. Hisz' attól semmi nem oldódik meg. Mellesleg meg van ki(k)nek kipanaszkodnom magam. Szerencsére. :)
Viszont ma is sikerült hajnalban (5kor) felébrednem. Az az érzés, mikor fogalmad sincs, hogy mi történt, mert igazából tök álmos vagy (főleg, ha egy körül értél haza), szívesen aludnál, de mégsem tudsz. Mikor érzed, sejted, hogy történt valami. Vagy csak történni fog. Mert mostanában nem ez volt az első ilyen eset. Mintha lenne egy számomra ismeretlen ikertestéverem, akinek minden rezdülését megérzem. Csak semmit nem tudok róla...
Összességében azért egy nagyon jó napon vagyok túl. Meglátogattam tesómékat, babázódtam egyet és még az egyetlen bátyókámmal is sikerült végre kettesben beszélgetnem. Ennek nagyon örülök. Borzasztóan hiányzott addig is, míg kint volt, de most, hogy itthon van - mondhatni kéznél - még jobban. Sok mindenről beszéltünk, láttam-hallottam dolgokat, de a legfontosabb mégis, hogy csak ketten voltunk.
És az érzés, ami ma tört belőlem felszínre: a büszkeség. A tesómra, az újdonsült apukára, aki olyan szeretettel néz, figyel, mosolyog a lányára és foglalkozik vele, hogy már majdnem szerelemnek lehet nevezni. Ettől az embert elönti az érzés, milyen jó lehet ez és csak reménykedhet, hogy ha eljön az ő ideje, akkor az ő kicsi gyerekének az apja is ilyen "szerelemmel" tekint majd gyerkőcükre.
Amúgy meg nem voltam felkészülve rá, hogy felnövünk. Hogy ő is, én is. Nekem ő mindig a gyagya:) bátyám marad, aki vigyázott rám, még ha nem is volt mindig ott. Akivel lehetett FBI-osat játszani, mert neki nem volt ciki a huga, akitől a legmenőbb bicajt örököltem (amitől a legkirályabb lettem, mert másnak akkor még 3kerekűje volt). Aki nem mert bevinni egy szórakozóhelyre, mert ott sok a rocker és féltett, aki hintalovacskáztatott és aki átugrált rajtam biciklivel (ezzel veszélyeztetve testi épségemet), mikor trialozott. Aki mindig odafigyel a kocsim állapotára, aki sokszor nekem mondott el elsőnek dolgokat és akit minden harcunk ellenére nagyon szeretek.
"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit és a holnap reményeit."
"Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat; ... A testvéri szeretet, amely néha szinte mindennél többet jelent..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.