Van egy srác. Bírom. Nagyon. Régen sokat találkoztunk, ma már csak egymás blogjában "kutakodunk" és néha fb-n beszélgetünk. Mikor filmek után érdeklődött, pár szóban véleményeztem az egyiket, aztán átküldtem a SATC 2. bejegyzésemet. Tetszett neki. Ma pedig felkerültem a blogjára. A SZERETEM LINKEK közé. És nem csak úgy, elrejtve. Hanem az első helyre.
Talán fogalma sincs, de számít, hogy mit szól ezekhez. A szösszenetekhez. Megmagyarázni nem tudom, miért, de úgy gondolom, nem is kell. Viszont azt tudom, miért szeretem a blogját. Mert jók az idézetek, a gondolatok és azok szavakba öntése. És nem utolsó sorban a zenéit is imádom. Kell ennél több?
Egyébként meg Ő is a mosolytcsalós "dolgok" közé tartozik, mikor véleményez.
"Szeretném megköszönni, hogy kaptam ma tőled olvasnivalót. Nyakig vagyok az írásaidban. :)"
Ennél kedvesebb gesztust nem is tudott volna tenni. Ezúton is köszönöm, Zolika. :)
(bár, a színes-szagos radír még mindig hiányzik... :P)
Megjegyzés:
Béről sem szabad elfelejtkezni, mert nála is ott vagyok a MŰVÉSZBEJÁRÓ :)) rovatban.
Neki is köszi. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.