Az első hétvége, mikor már nincsenek itthon. Fura. Nagyon. Elsétáltam a kutyával a ház előtt, és csak a nagy sötétséget láttam. Nem volt kihez felmennem.
Még nem szoktam meg a gondolatot. Sőt. Szerintem még fel sem fogtam, hogy ez nem csak egy-két hétre szól. De idővel... majd megszokom.
Asszem nálam most jön a felnőtté válás egy újabb lépcsőfoka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.