Úgy döntöttem, megemlékezem a költészet napjáról.
Íme:
"Ákombákom, hol van a zsákom, benne van a sok lekváros fánkom;
Ha meglelem rögvest, kapsz belőle három darabot a szádba, Zsófika lányom;
Csillog a cukor az ujjaid végén, mosolyod emeljen, s ne hagyjon békén;
Messze van a világvége, hidd el barátom, amíg tart az ízes, icicpici fánkom."
Köszönöm annak, akitől és amiért kaptam. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.