Először is: Zolikának üzenem, hogy: igen, megvolt. Ez először papíron született meg. Tollal. :)
Másodszor pedig: szintén neki, hogy: igazad volt. Már megint. A tegnap este bebizonyította, hogy jó, hogy ott vagyok. Hogy jó, hogy vagyok.
Egyébként is jó napom volt, de az estével együtt volt kerek. Akik számítanak, azok most is ott vannak és ha esetleg épp nem, attól nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Mert akik szeretnek, akiknek fontos vagyok, azok folyamatosan így éreznek, csak közben élik az életüket. Ahogyan én is.
Vagyis: ha egy ideig nem beszélünk, attól még nem felejtettek el. Csak épp más dolguk is van. És ez így van jól. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.