Annyi minden jár a fejemben. Jók és rosszak egyaránt. Azt sem tudom, hol kezdjem.
Szerdai, pénteki koncert rendben volt. Mint mindig. Ezen már meg sem lepődünk. :)
A szombati lány-, legénybúcsú szenzációs volt. Sejtettem, hogy ha kihagyom, egy életre sajnálni fogom. Most már biztos vagyok benne. Emberek, élmények, kérdések - melyekre nem számítottam, és végtelen jókedv.
Azonban van valami, amit nem értek. És nem is tudok hova tenni. Miért érdekel egy mondhatni "vadidegent" jobban, hogy mi van velem, mint egy olyan embert, aki állítólag a barátom? Miért önzőek az emberek és miért csak az a fontos, hogy velük mi történt? Miért várják el, hogy mindent meghallgassak, mikor pedig rólam van szó, elnémulnak? Miért vannak ilyen emberek körülöttem?
Nem, nem azt várom, hogy mindig mindenki rám figyeljen. De olyan nagy elvárás, hogy esetleg engem is meghallgasson valaki? Egy olyan valaki, akiről azt gondoltam, ez neki is természetes. Hogy ez nem esik nehezére.
Kezdem azt gondolni, hogy UFO vagyok és én látom rosszul a világot. Hogy rosszul működöm. Hogy velem van a baj...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.