Amikor kisebb voltam, az egyik vágyam az volt, hogy egyszer egy koncerten felköszöntsön a zenekar. 27 évet kellett rá várnom, de megérte. Ráadásul nem is akármelyik zenekar tette meg ezt. Kowával az élén a Black-Out volt olyan cuki, hogy boldog szülinapot kívánt és megkaptam ajándékba a Szabadlábon című dalt, amelyik az egyik nagy kedvencem.
Az az érzés elmondhatatlan. Hogy ott, akkor, az a dal nem csak azért szólt nekem, mert úgy döntöttem, hanem mert tényleg így volt. :) Nem lehet elégszer megköszönni.
A koncert előtti "meglepi" buli legnagyobb és legaranyosabb meglepetése a torta volt. Ugyanis senki nem tudta, hogy idén anya hiányában nem lesz szülinapi tortám és ezt sikerült épp a torta átadás előtt elmesélnem a többieknek. Úgyhogy ők is örültek, hogy nem kicsit sikerült ezzel meglepni.
Az aranylemez és a metálvilla, a cukorkakarkötő, a gumicukor, a torta, a medálok, a rajzok és a lufinak álcázott vizibombák, amiket a Ros(e)allináimtól kaptam, plusz Mézitől és Vikitől, mind-mind elfoglalták megérdemelt helyeiket a lakásban, vagy a gyomromban. :)
Úgyhogy köszönet mindenkinek, sikerült überelni az eddigi legszebb szülinapomat. Remélem, még nincs vége és fokozható a dolog az évek múlásával. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.