Visszaolvastam a régi bejegyzéseimet. Nem az összeset, csak 2009. júniusáig. És rádöbbentem, hogy ritkán írok. És keveset. És már nem is annyira tartalmasakat. Pedig régebben rengeteg dolgot leírtam. És most azt érzem, akkor jobban írtam.
Fogjam a Facebookra? Fogom. Egy kicsit mindenképp. Mert az apróságokat most ott írom ki magamból. Viszont nagylélegzetvételű dolgokat nem írok. Ott sem. És ennek nem örülök.
Mert szeretek írni. Mindig is szerettem. Hogy jól csinálom-e? Fogalmam sincs. De talán nem is fontos. Legalábbis jelen helyzetben. Mert egy blog nem feltétlenül azért van, mert jól ír valaki. Hanem, mert élvezi írni. És, mert szükség van rá, hogy az illető kiírja magából az érzésit. Talán ezért is nem osztom meg fb-on. Mert olyan dolgok is vannak benne, amiket nem szeretném, ha boldog-boldogtalan látna. Akinek meg szeretném mutatni, annak úgyis elküldöm a linket.
A nagy kérdés azonban: most, hogy rádöbbentem, hogy keveset és ritkán írok, vajon változni fog a helyzet? Mert kötelességből nem lehet írni. Legalábbis jót nem.
Kíváncsian várom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.