Elfogyhat az öröm? Kiapadhat az öröm-forrás? Lemerülhet az öröm-akksi?
Úgy értem: előfordulhat, hogy olyan régen örültem úgy igazán, hogy már nem is tudok - csak ideig-óráig?

Sokszor emlegettem már az apró mosolytcsalóságokat. (ilyenek még mindig vannak) De ezek csak adott pillanatban okoznak örömöt. Viszont vannak nagyobb dolgok is. Amiknek szintén tudok örülni, de valahogy azoknak is csak egy darabig. Van egyáltalán az örömnek ideje? Meghatározható, hogy meddig kellene tartania?

Van rá valami szabály, hogy az ilyen-olyan típusú öröm pl. 2 percig tart "hivatalosan"? Egyáltalán a méretétől függ időtartama?
De most komolyan. Ez hogy működik?

Itt van legalább 2 dolog, aminek örülhetnék. Ráadásul nem is kicsik. Ergo nagyon kéne örülnöm. Ehhez képest úgy ülök itt, mint, aki a saját akasztására vár.
Szabadságon vagyok. -> Nincs mit csinálnom. -> Sok időm van. -> Haszontalannak érzem magam.
Nem jó ez így.

Lehet, azzal kéne elütnöm az időt, hogy örülök...?