Néha azt gondolom, ketten vagyunk. Én1 és én2.
.jpg)
Egyik én imád emberek között lenni, beszélgetni, bulizni, sétálgatni, homepartyzni, gyerekekkel lenni, kutyázni, folyton csinálni valami társaságit. Másik én viszont nagyon szeret egyedül lenni otthon, csak úgy létezni, gondolkodni, könyvet olvasni, filmet nézni, képeket szerkesztgetni, alkotni, csöndben lenni, nem beszélni és nem hallgatni.
De néha marha nehéz őket szinkronba hozni. Előfordul, hogy a helyzet úgy alakul, akkor is azt az ént kell "elővenni", amelyik épp háttérben lenne. Hallgatni, mikor lenne mit mondani, beszélni, mikor legszívesebben csöndben maradnánk. Nem tudom, hogy ez a normális a feltöltődéshez, vagy egy személyiség tényleg lehet ennyire végletes. Esetleg többszörös személyiségzavarom van. Vagy csak depressziós vagyok és ez épp a hangulatingadozásos rész. Nem tudom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.