Float like a butterfly, sting like a bee...

Épp az előbb találtam egy újabb érdekes csoportot a Facebookon. Utálom a Valentin-napot! elnevezéssel. Szöveg: "Szingli vagy? Vagy csak utálod a nyálas képeslapokat és a bonbont? Itt a helyed!!! Lerántjuk a leplet a Valentin-napról!"

De miért? Csak ezek a lehetőségek, amiért utálni lehet? Igen, én is utálom. De nem ezek miatt. Ugyanis szingli vagyok, de semmi bajom ezzel, sőt nem is tartom magam kevesebbnek emiatt. Egyes képeslapok meg igenis aranyosak, függetlenül attól, milyen alkalomra is szólnak. És hát a csoki. IMÁDOM A CSOKIT! :)

Szerény személyem azért kap agyérgörcsöt tőle, amiért a Karácsonytól is, meg a Szilvesztertől is. Mert gusztustalannak tartom, hogy kinevezünk egyetlen napot abban a szerencsétlen évben, mikor felszólításra kell szeretni a másikat, mikor ajándékot kell venni, és mikor irtózatosan nagyot kell buliznunk. Ki az az idióta, aki ezeket az év többi napjában nem teszi meg???
Máskor nem szereted a barátodat/barátnődet? Csak dec. 31-én bulizol? És csak Karácsonykor leped meg a szeretteidet? Kizárt dolognak tartom!!

Akkor mi a francnak van szükség erre az egészre? (itt jegyezném meg, hogy a dolog üzleti részébe szándékosan nem megyek bele!!) Persze, nekem is jól esnek az ajándékok. De ha tudod, mikor kapsz, az sokkal kevésbé izgi, mintha csak úgy, hirtelen, minden ok nélkül meglep valaki valamivel. Szerintem az sokkal jobb. Persze elképzelhető, hogy már megint én látom rosszul az egész világ működését, de ez nem nagyon érdekel. Ez az ÉN véleményem.

És pontosan ezért nem csatlakoztam a csoporthoz... mert bár utálom, de nem azért, amiért ők...SŐT!

GabiAnyu blogot vezet a drágaságomnak: http://zoehutter.tumblr.com/

A MetalBaby mindennapjait így messziről is nyomonkövethetem... :)

A kedvenc részem a nevének eredete és jelentése. Görög, és élet.
Nem hiába...már régóta ez a kedvenc lánynevem. ;)

Van egy lány...olyan, mint Audrey Tautou. Imádja. De nem azért olyan. Talán azért szereti, mert olyan, mint ő. Én meg őt imádom. És azt, hogy olyan dolgokat mutat nekem, amiket nélküle talán soha nem ismertem volna meg. Olyan filmeket, olyan zenéket, olyan gondolatokat...

Épp most fejeztem be az Egyedül nem megy című filmet. Persze A.T.-val. Odavagyok azért a filmért. És el sem tudom mondani, mennyire örülök neki, hogy láttam. Egész este gondolkodtam, milyen filmet is néznék szívesen. Csak kapcsolgattam a tévét, néztem mindenfélét...de valami hiányzott. Viszont nem tudtam, hogy mi. Aztán rájöttem. Elővettem a filmeket, amiket Tőle kaptam. És elkezdtem nézni az egyiket azok közül, amiket még nem láttam. Most meg itt ülök és írok. Nem lehet csak úgy, szó nélkül elmenni mellette. Pedig reggel kelnem kéne...de egyáltalán nem vagyok álmos. Azt hiszem, Az órák című film lesz a következő. Amint az írást befejezem.

Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Kössz Csut. :)  :: <3

Az apukámmal úgy döntöttünk, ma kicsit lazítunk. Olyan igazi tatásan. Miközben kint esett a hó és nagyon hideg volt, mi csak ültünk bent a meleg vízben és néztük. Annyira nyugis volt minden. Mintha a világ összes gondja megszűnt volna. Elvoltam, masszőrnél voltunk, beszélgettünk, és most egyszer sem zörrentünk össze. Kicsit sem. Pedig szoktunk. Mert mi olyan igazi apa-lánya kapcsolatban vagyunk. Mindennek ellenére. Ő a legjobbat szeretné nekem, mégis hagyja, hogy a magam feje után menjek. Mondván: abból tanulok... Én meg azt szeretném, ha minden, amit csinálok (amit ÉN szeretnék csinálni és nem más szeretné, ha csinálnám) tetszene neki. Ebben nyilván van nem kevés megfelelési kényszer is. Tudom. De ez van, ha apuci kicsilányáról van szó.
Ez vicces, mert anyuci kicsilánya is vagyok egyben. Akinek szintén meg kéne felelni. Csak ő valahogy mindig jobban és/vagy könnyebben viselte a dolgaimat. És ahogy azokat véghez viszem. (Vagy csak jól titkolja...) És ettől függetlenül, vagy épp ezért, tőle többször kaptam a pofámra.
De a lényeg ugyanaz: szeretném, ha büszkék lennének rám. Mert jó volt, mikor azok voltak...

Szóval kicsilány, ideje összeszedned magad és letenni valamit az asztalra...

Egy-két napja valahol meghallottam Majka Tündi-bündi című számát. Furcsa érzés kerített hatalmába. Ugyanis abban a számban a volt csoport-, és lakótársam, Adri is szerepel. Konkrétan csak beleröhög a szám elejébe és végbe, de ott van. Ugyanis ózdi. Ő is.

Azóta sokszor eszembe jut, hogy vajon mi lehet vele. Mikor végeztünk a sulival, nyoma veszett, utána sokszor próbáltam (vagyis a csajokkal próbáltuk) megkeresni, de mintha a föld nyelte volna el...

Remélem jól van, minden rendben van vele, és hogy a családja is vigyáz magára.

Ha esetleg ezt valaha olvassa majd, remélem örül, hogy nem felejtettem el... :)

Örülök, hogy megérkeztél...már vártalak. :) 

"Az emberi szívet nem úgy tervezték, hogy a testen kívül is dobogni tudjon, és mégis, minden gyerek ezt jelképezi - hogy egy szülő meztelen szíve a mellkason kívül dobog, most már örökké..." :

Ő pedig nem más, mint a család legújabb és legédesebb tagja, Zoé. :)

Azt hiszem, "szerelmes" lettem... :)

A két legaranyosabb komment pedig:

Csut: "Csini lesz, mint a nagynénje :D"

Norberg: "...így kezdődik ez. Először nagynéni, aztán NAGY NÉNI, majd nagymama...ő meg közben felnő és akkora szája lesz, mint a kedves nagynénjének.
Gratulálok! Csók a családnak! :)"

Megtaláltam a következő könyvet, amit megveszek és elolvasok. Az író szenzációs, a szövegét imádom, szóval kötelező. Legalábbis nekem.

Csak, hogy tudjátok, miért is érzek így:

"Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is."

"Szerelem nélkül a világ két sohasem találkozó párhuzamosra bomlik: a férfiak premisszákból és konklúzióból épülő logikus szisztémájára, és a nők ismeretlen, megfejthetetlen rendszerére, melyből egy férfi csak annyit érzékelhet, hogy az "igen-nem" vagy-vagya helyett e rendszer alapvető ellentétpárja a "vagy igazam van - vagy nem szeretsz"."

"Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban."

"Az élet ott kezdődik, amikor nem tudod, mi lesz."

"Az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el kell viselni."

"A szerelem bizony nem fog megijedni egy kis ordibálástól meg ajtón-ablakon való kihajítástól. Mert a szerelem nem dülöngélő-danolászó-pohártörő vendég, akit csak úgy fitty-fütty el lehet távolítani a lélek csehójából. Mert a szerelem egy szőke énekesnő, akinek joga, engedélye van a daloláshoz, és a tulajdonos parancsára őt (...) nem lehet kihajítani."

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol."

És a legkomolyabb:

"Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsög."

Ő pedig nem más, mint Cserna-Szabó András. A könyv pedig, a Puszibolt. :)

 Jól látjátok, mostanában nem írtam. Látja egyáltalán valaki? Olvas egyáltalán valaki? Vagy csak úgy írkálok a semmibe? Ha figyeltek, köszi. Ha nem, az sem baj, mert nekem jó, szeretek írni. És majd öregkoromban jó lesz visszaolvasni. Sőt, néha most is jó visszaolvasni.

Szóval viszonylag régen született bejegyzés. Evvan. De nem azért, mert baj van, vagy mert ami van, azt nem akarom leírni. Roppant egyszerű a történet: nem volt kedvem. Igen, ez az egyetlen ok. Emellett volt számos fontosabb dolgom is, így a napok és az esték mással teltek. Hol melóval, hol simán fekvéssel és olvasással, vagy egyszerűen filmezéssel. De jó ez így. Kevésbé lennék jól, ha annyi időm lenne, hogy állandóan csak írogatnék.

Tehát üzenem mindenkinek - akit érdekel -, hogy megvagyok, jól vagyok, és FZolinak külön üzenem, hogy nem, nem raboltak el az ufók, sőt férjhez sem mentem, bár mire ez megszületik, valószínűleg te már tudni fogod. :D

Egyszerűen csak úgy voltam. Éltem.

Név jelentése:
Bölcsesség

Név eredete:
Görög eredetű

Név elemzése:
A Zsófia rendkívül gyors, éles eszű, találékony gondolkodású személyiség lehet. Elemzőkészségére jellemző, hogy az élet misztériumának tényszerű megértésére törekszik. Szereti befejezni, aminek nekilátott anélkül, hogy közben mások zavarnák. Kedveli a rendet maga körül (mostanában egyre inkább), és az életében minden tekintetben igyekszik rendet tartani. Komolyan veszi az életet, és mivel nagyon érzékeny, ezért sokszor mély fájdalmat él meg.

Hírességek:
Balla Zsófia - költő
Bán Zsófia - író
Dénes Zsófia - író, újságíró
Farkas Zsófia - szobrászművész

Nem furcsa, hogy a felsoroltak közül majdnem az összesnek köze van az íráshoz??? Hmm...érdekes.

2009. 12. 31. KicsiFővárosunk

Elöljáróban annyit, hogy egy órával később indultunk el itthonról, mert törölték a csatlakozást. Megoldottuk, megbontottuk a pezsgőket a peronon...meglett az eredmény. :)

Ám mikor odaértünk, elszabadult a pokol...felfedeztük a Guitar Herot.

Zanzásítva:
Egész éjszakás koncertet adtak a legnagyobb fanatikok, mindenki a csodakalapban volt a legjobb, imádtuk a Beat It-et, a One way or anothert, hiányoltuk a Metallicát, és persze a mikrofont is. Utóbbiaktól függetlenül szenzációs szilveszterünk volt, mikor is ágyon ugrálva énekeltük a Himnuszt. (bár ez nem szép dolog...)

Ahogy a mondás tartja: Olyan lesz az éved, amilyen a szilvesztered. Reméljük tényleg így lesz... :)

Íme a Guitar Hero angyalai:

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer 10 percnél tovább tudom nézni a Viva Tv-t, mikor folyamatosan klipek mennek. Erre tessék...
VIP Lista: CS.I.F.Ó. (tud valamit a kiscsaj;)

Nem, hogy simán nézem, de még élvezem is. Ezek mentek: 
 

És mire befejeztem, megszólalt ez:

"A gyerekek erkölcsi kioktatása mellett semmilyen érv nem szól. Az csak egy pszichológiailag téves gyakorlat. Egy gyereket helytelen arra kérni, hogy ne legyen önző. Minden gyerek egoista, és a világ az ő birodalma. Ha van egy almája, egyetlen kívánsága az, hogy megegye azt az almát. Ha az anyja bátorítja, hogy ossza meg a kisöccsével, annak az lesz a fő következménye, hogy megutálja a kisöccsét. Az, hogy tekintetbe vegyen másokat, később jön - méghozzá természetes úton -, már ha a gyereket nem arra tanították, hogy önzetlen legyen. Ha viszont a gyereket kényszerítették az önzetlenségre, akkor valószínűleg soha nem következik be. Azzal, hogy az anya elnyomja az önzőséget, azt végérvényesen rögzíti." - ...és vannak, akik örökre gyerekek maradnak...

Kisgyerekként nem igazán hittem a karácsonyi csodákban. Talán mert sosem volt rá szükségem. Vagy csak egyszerűen nem foglalkoztam vele.
De azt hiszem, idén bebizonyosodott számomra is (bár nem akarom elkiabálni), hogy tényleg létezik. Vagy csak simán ráfogjuk az ünnep környékén történő jó dolgokat. De igazából ez mindegy is. A lényeg, hogy vannak olyan rossz események, amikről azt hisszük, ezeken már csak egy csoda segíthet. És akkor, mikor már elkeseredünk, hogy nincsenek erre megfelelő csodák, kiderül, hogy mégis. És ez jó. Nagyon jó.

Ma este talán egy ilyen csodának lehettem szemtanúja. Remélem annak ellenére, hogy már most írok róla, nem fordul a visszájára...bár miért is tenné, nincs akkora hatalmam...

A lényeg, hogy így huszonévesen talán én is elkezdek benne hinni. Mert hinni valamiben vagy valakiben nem bűn. Hogy Őt idézzem: "Az egy nagyon pozitív dolog. Azt mutatja, hogy nem keményedett még meg a szíved..."

Mert szép, és mert szeretem...és mert lassan karácsony. :)

Az idei tél végre más egy kicsit. Végre örülök a hidegnek, imádom a havat és sokkal szívesebben sétálgatok a városban, mint hogy kocsival menjek. Egyszerűen meg vagyok zavarodva, annyira jó. Tök szívesen megyek le későesténként/éjszakánként a kihalt utcára csak úgy mászkálni, futkározni, csúszkálni a hóban. Végre igazán azt érzem, hogy téli gyerek vagyok. Régóta nem volt ilyen...

Már értem - kezdte a lány. Megfejtettem, miért ilyen. Nem értem. Milyen? - jött a kérdés. Tudod, olyan, aki próbál sebezhetetlennek tűnni. Na, és miért? Mert mindig volt egy megfelelési kényszer benne egy bizonyos ember felé: hogy az ő gyereke nem lehet gyenge, nem lehet rossz valamiben, vagyis nem csinálhat olyat, amihez nem ért. Tehát nem is bánthatják. Nem okozhat csalódást, soha nem tévedhet, és soha nem dönthet rosszul. Aztán mikor ez mégis megtörténik és a szemére hányják, a lány csak hallgat. Egy időben még vitatkozott, még érvelt, de mára már felfogta, nem megy vele semmire. Fölösleges. És inkább csak ül csendben, nem szól, mert a hangja úgyis elcsuklana. Csak ül a sötét autóban, vezet és folyik a könnye...ott, abban a helyzetben úgysem látszik. És nem is akarja, hogy lássák. Pedig meg tudná magyarázni, mi miért történt úgy, ahogy, mit miért tett, és most már azt is belátja, ha hibázott. De nem teszi. Neki nem. Az ok egyszerű: nem fogadná el, hogy a gyereke ilyen. Hogy sebezhető és, hogy nem tökéletes. Pedig senki sem az. Még ő sem...a szülő sem.

Sajnálom, hogy nem maradt meg az az msn beszélgetésünk. Pedig szívesen bebigyesztettem volna ide. Mert úgy lenne az igazi...de a lényeg így is megvan.

Az előbb hívott fel. Igen, éjszaka. Mert megteheti. Ő igen. És elmondott mindent. Hogy a múltkor miért volt olyan, amilyen, hogy most miért jó és hogy, ha szüksége lesz rá, tartanom kell benne a lelket...mert tudja, hogy megteszem. (ofkorz:)

De a lényeg, hogy abban a bizonyos msn beszélgetésben a legjobbnak nevezett. A legjobb barátnőjének. Annyira jólesett. Sosem mondta ki, ahogy én sem. De most igen. És mostmár biztos vagyok benne, hogy ez így van. És örülök.

KicsiCsuti, you are the BEST! :)

(és ez a szám azért, mert szereted, és épp most ment a rádióban...:)

Annak idején azt írtam, hogy egy vállalkozás elindítása kicsit hasonlatos a házassághoz vagy a gyerekvállaláshoz. És hogy ha nem megy, el lehet válni. Bizakodtam, hogy nem lesz ebben részem, de úgy tűnik mégis.

Nem megy. Egyszerűen nem működik, legalábbis nem úgy, ahogy azt gondoltam. Nem a másik fél a hibás, legalábbis igyekszem nem rá fogni. Simán csak úgy érzem, el sem kellett volna kezdeni. Vagyis nem így. Azt hiszem a saját dolgaimat egyedül kell csinálnom, a saját hibáimért nekem kell felelnem, a döntéseimet nekem kell meghoznom. Egyedül. Akkor rossz döntést hoztam, mert nem gondoltam át rendesen. Azóta sokat gondolkodtam. Sőt folyamatosan azt csinálom, minden lépésem előtt. És ez így van jól.

És, hogy hogyan tovább? Az maradjon még titok...kicsit babonás vagyok. :P

Azt mondta, hogy az ilyen történeteket az emberek évekig mesélgetik. Nekem eszembe sem jutott. Neki elmondtam, ennyi. De mostmárcsakazértis leírom. :)

Egyik hétköznap este úgy döntöttünk, sétálgatunk egyet a városban. Egy számomra ismeretlen lány is csatlakozott hozzánk, így indultunk neki a "nagy" útnak. Tök szimpatikus volt, egyből megtaláltuk a közös hangot, semmi gond nem volt.

Napokkal később mesélte el a srác, aki magával hozta, hogy a lány évek óta ismer látásból, mert egy helyen laktunk. De szegény mindig tartott tőlem, ha egyedül voltam. Állítása szerint akkor úgy közlekedek, mint egy bulldog. :D Ettől függetlenül mindig is irigyelt az öltözködésem és a stílusom miatt, mert neki nagyon tetszett. Sőt bevallotta, ruházkodás terén egy-két ötletet "lopott" is tőlem.

Erre kaptam meg, hogy: "...és egyébként is, csak úgy beszúrsz ide egy ilyen jópofa sztorit a példaképpé válásról? Figyelj, egy ilyen történetet mások évekig mesélnek! :)"

Tessék, mostmár történelem. :)

A fanatikus fészbúk felhasználók táborát erősítve, ismét kitöltöttem egy fantörpikus tesztet: Mennyire vagy gyerekes? címmel. Az eredmény egyértelmű, de azért megosztom azokkal, akik az oldalon nem találkoztak volna vele...

Örökre gyerek maradsz
Bár látszólag felnőttél, és általában a korodnak megfelelően viselkedsz, belül még mindig gyereknek érzed magad, és néha ez meg is látszik. Őszintén sajnálod, hogy a ruhaboltokban nincs a méretedben a dínós pulóverből, a katicás gumicsizmából, vagy egyéb gyerekeknek szánt cuccokból. Kicsit irigyled a mostani ovisokat az eukonform játszóterekért és a hightech gyerekjátékokért. Imádod az édességeket (főleg ha szép színesek), lekötnek a rajzfilmek és jól kijössz a gyerekekkel, akik a rokonlelket látják benned. Fontosnak tartod, hogy a környezeted törödjön veled. Nem keresed a feltünést minden áron, bár általában így is minden hülyeségben benne vagy. Szeretsz rácsodálkozni a dolgokra, kíváncsi természeted miatt gyorsan tanulsz, szinte minden érdekel...

Hozzá kell tennem: tényleg szeretnék katicás gumicsizmát, de csak katicás esernyővel együtt! tényleg imádom a színes édességet: lásd gumicukor - a legnagyobb!! a rajzfilmek is jöhetnek - Fosterék háza képzeletbeli barátoknak és Robotboy - persze a régiekről sem szabad megfeledkezni (azok voltak az igazi mesék...)!!!! és a hülyeség sem áll messze tőlem... :P

Ez van. Ilyen vagyok. De nekem teccik. :)

"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, de epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el..."

Most is csak annyit fűznék hozzá: már ne is jöjjön...mert nem várom.

Kérdezhetek? - kezdte a lány.
Szerinted mitől lesz valaki legjobb barát? Lehet valaki a best-ed, ha nem kevés (néha a legtöbb) dolga idegesít? Ha újabban egyre töbször nem értesz vele egyet? Ha folyton azt érzed, hogy olyannak akarja feltűntetni magát, mint aki mindenkinél (de legalábbis nálad tuti) jobban tud mindent? Vajon tényleg számít, hogy majdnem20 éve ismerem?

Amúgy pénteken mozdultam ki utoljára. Moziban voltam. Egy fiúval. Nem, nem járunk. Nem is akarok. Ő igen, de ügyesen álcázza az egészet a barátságunkkal. Mert amúgy tényleg haverok vagyunk. Régóta. Csak az a fránya érzés gondolom nem múlik el csak úgy... Nem nyomul, csak hát azért azt az ember lánya észreveszi, ha ÚGY néznek rá.

Pedig szeretném, ha valaki ÚGY nézne rám. Persze olyan, akire én is ÚGY nézek. Jó lenne... Asszem ma (vagy ezen a hétvégén) magányosnak érzem magam. És ilyenkor előjönnek az emlékek, hogy milyen jó volt VELE. És milyen jó lenne most is... De persze már nem lehet. Jobb is így. Hisz oka volt az egésznek. Legfőképp a végének... Tudom én, csak néha (nem túl gyakran!!! sőt!!!) rám tör. Pedig nem csinálnám végig újra. Egyszer elég volt.
Biztos a mozi teszi, vagyis az a mellettem ülő pár, akik jajdenagyonszerelmesek voltak, meg az egyik ismerősöm gyönyörűséges esküvői képei, és persze a párban élő barátnőim. Hiába hallgatom, hogy mennyit szarakodnak az éppen aktuálissal...

Jófej vagyok: kis szerelmet kértél, erre csak ezt sikerült. :D

No, hát keményet kérdezel - jött a válasz a sráctól. A legjobb barát ugyanis nehezen definiálható. Azt tudom, hogy én hogyan írnám le: 
- az, akivel nincs kínos jelenet, mondat sohase
- az, aki kiérdemel egy gyorshívógombot a telefonodban
- az, akit felhívsz, ha valami nagyon jó történik
- az, aki megment, ha lemerült az autód aksija, mert rajtahagytad a lámpát. 
És nem számít, ha nem értesz egyet vele...

A mozis-fiús történeted nagyon szép. Vagyis jól elkaptad a lényegét: az ÚGY NÉZNEK RÁ-t. Azt hiszem, ez a lényeg. Az észrevevés, az úgy nézés. S hogy most nincs? Hát, drágám, azért neked olyan nagyon nem kell emiatt izgulni. Egyrészt elég fiatal vagy, másrészt jól is nézel ki - nem nagyon tudok olyat mondani, ami miatt te hendikepesen indulnál ebben a versenyben... És ha őszinte akarok lenni, akkor azt is hozzátenném: te aztán végképp ne kapkodd el - messze vagy még attól, hogy lekösd magad. Valahogy nem látom reálisan, hogy gyereket tologatsz a főutcán... :)

...pedig egy évvel ezelőtt járt bennem. Na nem úgy, ahogyan azt most páran gondoljátok. Kis perverzek. :P Egy kamerával, meg vágóeszközökkel.
Igen, ő vette ki a lépem.

Annak idején a kötelező 6 hónapos kontroll előtt felhívtam és emlékezett rám, amin meglepődtem. Pedig nap, mint nap műt embereket. Sebész, így ez utóbbi érthető is... Ma viszont az első pár másodpercben igyekeztem elhadarni, hogy ki vagyok, honnan, és miért emlékezhet rám. Nem kellett volna. Egyből tudta, és közölte, hogy a számom még mindig benne van a telefonjában. :)

Ahogy az egy léptelen és oltatlan leányzóhoz illik, a H1N1 miatt zargattam. Oltás vagy nem oltás - ez volt a kérdés. Bevallom, kicsit tartok ettől az egész mizériától. Nem túl szimpatikus a cucc, amit befecskendeznek az emberekbe. De egyetlen mondattal megnyugtatott és egyben meg is győzött: Ő sincs beoltva, pedig emberek (betegek!!) között van minden egyes nap. Szóval nem lesz oltás.

Aztán beszélgettünk még kicsit, érdeklődött, hogy vagyok, belaktam-e már az "új" lakásomat, a kutyám jól van-e, ilyenek. Minden kis apróságra emlékezett velem kapcsolatban... :) És nem mellékesen szívesen megnézné egy ultrahangomat, hogy mi a helyzet odabent.

Ha ne adj Isten még egyszer úgy hozza a sors, hogy műteni kell, csak az ő kése alá vagyok hajlandó feküdni...mert felkeltem. És mert a helyzethez képest gyönyörű munkát végzett. És természetesen azért is, mert ilyen.
Köszi Doki! Mindent! :)

Miközben a vasárnap esti szülinapiajándékösszesévadszexésnyújorkkal tartottam maratont, azon kezdtem gondolkodni, vajon mi is olyanok leszünk évek múlva, mint az a négy lány a sorozatban? Vajon a 35. születésnapomat is együtt ünnepeljük majd? Tíz év múlva is lesznek csajos, Pestre(, vagy máshova) megyünk bulik, amikor már az autóban marha jól érezzük magunkat? Akkor is felhívjuk egymást akár az éjszaka közepén is, ha baj van? Vagy ez csak a sorozatban lehetséges?

És egyébként is. Milyen jövő vár ránk? Lehet addigra már mindannyian férjezett és gyerekes anyukák leszünk? És egyáltalán. Ez befolyásolja majd a barátságunkat?

Fogalmam sincs, de bízom benne, hogy még akkor is ott leszünk egymásnak...

Érdekesek...

Lelkedben él egy örök lázadó, egy igazi szabadon szárnyaló forradalmár, aki a maga útját járja, és a maga igazságát keresi.
Lehet, hogy ennek sokszor ára van, amit az emberi kapcsolatok és az egzisztencia területén egyaránt meg kell fizetned. Ám, ha kitartasz, előbb-utóbb rátalálsz önmagadra - és ezzel a boldogságra is. Ez pedig kellő erővel vértez fel ahhoz, hogy a körülötted élő emberek életét is boldogabbá tedd.

Pozitív kisugárzásodnak köszönhetően a sikert és szerencsét is magadhoz vonzod. Szinte bármibe fogsz, bármilyen terved van, minden valóra válik. Az előtted álló időszak messze túlszárnyalja legmerészebb álmaidat is, és életed következő szakasza boldogan és kiegyensúlyozottan telik majd. Ne hajtsd azonban túl magad, és fokozottan ügyelj az egészségedre.