Float like a butterfly, sting like a bee...

Van egy srác. Bírom. Nagyon. Régen sokat találkoztunk, ma már csak egymás blogjában "kutakodunk" és néha fb-n beszélgetünk. Mikor filmek után érdeklődött, pár szóban véleményeztem az egyiket, aztán átküldtem a SATC 2. bejegyzésemet. Tetszett neki. Ma pedig felkerültem a blogjára. A SZERETEM LINKEK közé. És nem csak úgy, elrejtve. Hanem az első helyre.

Talán fogalma sincs, de számít, hogy mit szól ezekhez. A szösszenetekhez. Megmagyarázni nem tudom, miért, de úgy gondolom, nem is kell. Viszont azt tudom, miért szeretem a blogját. Mert jók az idézetek, a gondolatok és azok szavakba öntése. És nem utolsó sorban a zenéit is imádom. Kell ennél több?
Egyébként meg Ő is a mosolytcsalós "dolgok" közé tartozik, mikor véleményez.

 "Szeretném megköszönni, hogy kaptam ma tőled olvasnivalót. Nyakig vagyok az írásaidban. :)"

Ennél kedvesebb gesztust nem is tudott volna tenni. Ezúton is köszönöm, Zolika. :)
(bár, a színes-szagos radír még mindig hiányzik... :P)

Megjegyzés:

Béről sem szabad elfelejtkezni, mert nála is ott vagyok a MŰVÉSZBEJÁRÓ :)) rovatban.
Neki is köszi. ;)

"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden..."

"Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján..."

Már épp itt volt az ideje, hogy - legalább egy időre - elvonuljon az a sok, hülye felhő. Szeretem az esőt. Nyáron is. De csak, ha meleg van. Na, most az nem volt. Bezzeg eső...

De a jóidőnek köszönhetően a hétvégém is fantasztikszenzációs volt.

Szombaton sütős-nyársalós-fűben fetrengős napunk volt a Holt-Tiszán. Kajakkal szemezés (de csak legközelebb kipróbálás), paddal földbe süppedés, mindent szanta-szerte hagyás (és sosem tudtam, mim hol van), palacsintából enni elfelejtés, ám eszméletlen jól szórakozás.

A vasárnap is hasonlóan tartalmas volt. A nap nagyrészét a Máv-strandon töltöttem Zozival, napon fetrengve, aztán kimentem a srácokkal a Tiszaligetbe, hogy a Máv meccsről se maradjak le. "Visszavágtunk" a szombati 6 gólért, bár a sörért sokat kellett sétálni. Forró betonon hasalás helyett, mezítláb hazasétálás volt és az este megkoronázását a Sólyom végveszélyben jelentette.
És az éjszakai kutyasétáltatás közben kicsinyuszi hopp-hopp is volt. Kettő is. :)

Kell ennél jobb? ;)

Ez is megvolt. Már nagyon vártam és végre ezt a péntek estét a Szex és New York 2-nek áldoztuk a csajokkal.

Annak ellenére, hogy csak rossz kritikát olvastam róla, be kell valljam, nekem tetszett. Persze ez nyilván annak is köszönhető, hogy fanatikus vagyok. :)

Viszont azoknak semmiképpen nem ajánlom, akik nincsenek tisztában a karakterek jellemzőivel. Az esetenként túlon-túl szókimondó, hangosan sikítozó, néha butácska megnyilvánulásokkal. Őket az őrületbe kergetné a film.
Hogy kerek legyen a történet, nyilván most is hepiend van. Ennek örülök is, meg nem is. Annak viszont nem, hogy a fő konfliktus annyira mégsem nagy. Azonban az tetszett, hogy Samantha figurája mellett, Miranda is megmutatta élcelődően vicces oldalát. Egyébként a helyszín gyönyörű, a poénok jók, a divatozás kicsit most is sok és a pasik is rendben vannak. (Bár azt sajnálom, hogy a nagyonszexi borostás fiú csak csekélyke szerepet kapott a filmben... :P)

Mindent összevetve a Big pártiak örülhetnek, az Aidan oldalán állók már kevésbé. A Samanthanak szurkolók szintén, a Jarrod rajongóknak viszont nem sok jutott. A többiek hozták a formájukat, ám a film címéhez képest nem töltöttünk elég időt New Yorkban...

...persze ez csak az én véleményem...

Zozzanccsal megszálltuk a pipacsmezőt, miután kifárasztottuk a család összes dobiját. Jó volt... :) 

Egyszer megkaptam egy bejegyzésemre, hogy olyan tiszakatarevánsos.

Már akkor is örültem neki, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam az említett könyvet. A drága barátnőim megleptek vele névnapomra. Mondanom sem kell, ha nem jöttek volna közbe dolgok, első nyitásra a végéig jutok. De nem így lett. Csak másnap sikerült. ;)

Nagy kedvenc lett (és nem csak a borító színei miatt!!), megtiszteltetés, hogy a szerzőhöz hasonlítottak és nem utolsó sorban, tényleg jó könyv.
Jelenleg a Doktor Kleopátra figyel az éjjeli szekrényen...

...elment, itt hagyott. :(
Csak a fürdőszobában árválkodó fogkeféje és az asztalra ledobott lakáskulcsa emlékeztet arra, hogy itt volt. Meg a kávésbögréje, bár azt már elmosogattam. Furcsa. Még sosem töltött itt ennyi időt. De most, hogy elment...evvan. Nem tudok ellene tenni.

Biztos van, akinek még nálam is jobban hiányzik. A barátnőjének és a lányának.
Várunk haza, bátyó. :)

"Minden lány egy angyal, minden fiú egy ördög. Mégis arra vár az angyal, hogy vigye el az ördög..." :)

"Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. 
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan..."

Kovács Kati retro est. Csak ma, csak nálam, csak Nekem. Nagyon nagy dalok. :)

Íme az egyik: 

Mint már mondtam, imádok éjszaka kutyát sétáltatni. És imádok itt lakni, ahol. A csend csak az egyik dolog, amiért szeretem ezt a környéket. A másik: az apró "csodák", amik mosolyt varázsolnak az arcomra. Mert ugye szeretek mosolyogni. Szóval:

Kora este még tombolt a vihar, jég hullott az égből, de én csak álltam az erkélyen és néztem. Mert tetszett. De mostanra már csak a csend, a nyugalom maradt. És a két kis mosolytcsaló.

Egyikük egy kis (vagy annyira nem is kis) béka volt, aki igyekezett egy elég termetes gilisztát "arrébb cipelni". A késői vacsinak valót Gonzo megjelenése következtében szegény breki elhagyta, bár remélem távozásunk után visszament érte és elvitte kiccsaládjának. Mert igen, én úgy gondolom, nekik szánta. Vagy nem. De az biztos.

A másik pedig egy szintén termetes sünike volt, aki miután megvárta az elhaladó rendőrautót, átszaladt az úton és tovább igyekezett célja felé. Nyilván őt is megzavartuk, meg is állt inkább és összegömbölyödött. De amint látta, hogy nem akarjuk bántani, kidugta az orrát és csak nézett rám nagy szemekkel. Édes volt. :)

Remélem sokan vagyunk, akik észrevesszük és örülünk az ilyen apró, mosolytcsaló dolgoknak...

Igen, megint loptam. És igen, már megint tőle. Két dolgot is. De nem lehetett csak úgy, szó nélkül elmenni mellettük...

Az egyik:

Elfogyott?? (<- gyengébbek kedvéért: ez egy link. kattints rá!!)
Nyilván én is belehalnék...de tényleg vitzes. :)

A másik pedig, ami szerintem bármilyen más, csapatban játszandó sportra is igaz:

"Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal."

:) Tetszik. Nagyon.

Szeretem, mikor felnézek az égre és az egyik oldalon még kék és süt a nap, a  másikon pedig szürke és esik az eső... és néha elázni is szeretek...

Arra a következtetésre jutottam nagy gondolkodás után, hogy mostanában tök sok mindent nem meséltem el nektek. Vagy legalábbis nem olyan részletességgel, mint régen.

Talán ez azért is van, mert mikor igazán boldog az ember, mikor minden rendben van, akkor szívesebben megosztja a gondolatait. Na, persze ha jól megnézzük, én panaszkodni is nagyon tudok. Legalábbis visszaolvasva az eddigi bejegyzéseimet - eddig is ment.

De mostanában már nem volt kedvem. Hisz' attól semmi nem oldódik meg. Mellesleg meg van ki(k)nek kipanaszkodnom magam. Szerencsére. :)

Viszont ma is sikerült hajnalban (5kor) felébrednem. Az az érzés, mikor fogalmad sincs, hogy mi történt, mert igazából tök álmos vagy (főleg, ha egy körül értél haza), szívesen aludnál, de mégsem tudsz. Mikor érzed, sejted, hogy történt valami. Vagy csak történni fog. Mert mostanában nem ez volt az első ilyen eset. Mintha lenne egy számomra ismeretlen ikertestéverem, akinek minden rezdülését megérzem. Csak semmit nem tudok róla...

Összességében azért egy nagyon jó napon vagyok túl. Meglátogattam tesómékat, babázódtam egyet és még az egyetlen bátyókámmal is sikerült végre kettesben beszélgetnem. Ennek nagyon örülök. Borzasztóan hiányzott addig is, míg kint volt, de most, hogy itthon van - mondhatni kéznél - még jobban. Sok mindenről beszéltünk, láttam-hallottam dolgokat, de a legfontosabb mégis, hogy csak ketten voltunk.

És az érzés, ami ma tört belőlem felszínre: a büszkeség. A tesómra, az újdonsült apukára, aki olyan szeretettel néz, figyel, mosolyog a lányára és foglalkozik vele, hogy már majdnem szerelemnek lehet nevezni. Ettől az embert elönti az érzés, milyen jó lehet ez és csak reménykedhet, hogy ha eljön az ő ideje, akkor az ő kicsi gyerekének az apja is ilyen "szerelemmel" tekint majd gyerkőcükre. 

Amúgy meg nem voltam felkészülve rá, hogy felnövünk. Hogy ő is, én is. Nekem ő mindig a gyagya:) bátyám marad, aki vigyázott rám, még ha nem is volt mindig ott. Akivel lehetett FBI-osat játszani, mert neki nem volt ciki a huga, akitől a legmenőbb bicajt örököltem (amitől a legkirályabb lettem, mert másnak akkor még 3kerekűje volt). Aki nem mert bevinni egy szórakozóhelyre, mert ott sok a rocker és féltett, aki hintalovacskáztatott és aki átugrált rajtam biciklivel (ezzel veszélyeztetve testi épségemet), mikor trialozott. Aki mindig odafigyel a kocsim állapotára, aki sokszor nekem mondott el elsőnek dolgokat és akit minden harcunk ellenére nagyon szeretek.

"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit és a holnap reményeit."

"Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat; ... A testvéri szeretet, amely néha szinte mindennél többet jelent..."

 "Ne gondolkodj. Ha gondolkodtál, ne mondd el. Ha elmondtad, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne csodálkozz..."

Ez is csak azért, mert Bé hozzászólását itt is meg kell örökíteni. :)

Íme:

"De Drága! Te meg boldog és szép... Jó kis párosítás. :)"

Köszi. Megint. Nagyon-nagyon jólesett. :)

Végre megérkezett. A világ legszebb kiscsaja hazajött. Az egész hétvége róla szólt, sőt innentől kezdve jó sokáig (szerencsére) minden nap róla szól majd.

Elmondhatatlanul gyönyörű, vámpír szeme van (ahogy az apja fogalmazott) és a Föld legszebb gödröcskéi az Ő arcán helyezkednek el. Így vigyorgunk egymásra folyamatosan...a család két gödrös arcúja. :P

Eszméletlenül apás, bármi van, apa jelenléte egy mp alatt megnyugtatja. (mint ahogy az nálunk, lányoknál lenni szokott...)

Állandóan szorongatja a mutatóujjamat, egyik nap azzal sikerült elaludnia. Életemben először altattam el babát...nagyon komoly volt. Az ujjamat végül "visszakaptam". :)

Szóval Zoé-lázban égek, egyszer csak érkezem megint.... :)

Szeretek egy átiszogatott, átbiliárdozott este után hazasétálni a Vosztokról. És szeretem, hogy utána még a kutyát is leviszem. Mert olyankor nagyon jó vele sétálni. Attól az egy-két "eltévedt" autótól eltekintve, fél 3 körül már olyan csönd van, hogy csak a lépteimet hallom, a kutya kopogását és a csiripelő madarakat. Mert ilyenkor már csiripelnek!!

Annyira nyugodt minden. Az ember elmerül a gondolataiban és közben csak nézi az alvó, csöndbe burkolózó várost. Szeretem a csöndet...

...musicalek.

Ma ismét eszembe jutott Adri. A facebook kidobott egy idézetet az Elisabeth egyik dalából.
Amikor együtt laktunk Egerben, zenei oldalamat rávitte a musicalekre. Addig is szerettem őket, csak nem sokat foglalkoztam velük.
Most pedig a tőle kapott Mindhalálig Musicalek albumot hallgatom.

Az a szám, amit az fb kidobott egyébként is nagy kedvenc. Azt mondta róla Adri, hogy olyan, mintha rólam szólna. :)

Hogy ne tegyem ki musicaltnemszerető olvasóimat annak, hogy végig kelljen hallgatni, inkább csak beszúrom ide a szöveget. ;)

Elisabeth: Az már nem én lennék!

Ne kívánd, hogy játszam
a nőt, aki jólnevelt.
Ne kívánd, hogy tudjam,
a módit, s az illemet.
E példás, kis udvartöltelék,
az már nem én lennék!

Ha repít a trapéz,
ha elbír a vékony jég.
A szeszély, a veszély,
az csodás, az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,
már nem én lennék!

Ha óvnál a bajtól,
épp az lesz a baj,
hogy nyűg lesz csak rajtam a lét!
Mint sólyom, úgy
szállok majd más táj felé,
ha béklyóz a kényszerűség!

Ha leszól egy csillag,
ha elhív, én elmegyek.
A világ, a hazám,
a felhők, a mesterek.
Ha tudást csak könyvekből vennék
az már nem én lennék!

És taszít, ha tolong,
sok kegyenc, sok esdeklő,
És riaszt, ha les rám,
És öröm, ha egy sem jő'
Kit nem bánt e barbár csőcselék,
Az már nem én lennék!

És elveszthetsz, hidd el,
ha börtönbe zársz.
A fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell,
hogy hadd higgyem már,
az élet, mit élek, enyém!

Egy társ kell, egy barát,
ki megvéd, ki átölel,
ki megért és segít,
ha vígasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én!

Csak így!

:)

"Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog... ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek..."

Az előbb találtam. És tetszik. Nagyon. Mert olyan, mintha rólam szólna... :P

"Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan, míg nem segít rajtad és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... " 

Amikor még tényleg rózsaszín volt... ;)

"Egy lélek távozott Tőlünk, 
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol Pukika!" :(

Nyugodj békében, kicsiPukk. Emléked szívünkben örökké él...   

Annyi minden történt mostanában, mégis úgy éreztem, nincs miről írnom. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy lassan egy hónapja nem volt új bejegyzés. Végül úgy döntöttem, kivárom azt a pár napot, hogy épp egy hónap legyen a különbség a mostani és az előző bejegyzés között. Ne kérdezzétek, miért. Csak...

Amiről mindeképp írni akartam, az a Puszibolt. Megvettem, két nap alatt ki is végeztem. Eszméletlen. Szókimondó. Beteg. De nagyon tetszik.

És, hogy ezenkívül még mi történt? Hmm... Több dolog is.

Először is megérkezett a tavasz. Imádom. :)
Aztán furábbnál furább találkozások és beszélgetések.
Több éve lezárt, de most magától megnyitódó ex-akták.
Szorosabbra fűzött barátságok.
És sajnos egyre lazuló barátságok.
Kiderült, hogy egy ismerősnek, akit nagyon bírok, de régen találkoztunk, még így is fontos vagyok (ha csak egy kicsit is ;).
Egyre inkább érzem, hogy egy bizonyos döntésemet nem kell bánnom.
És, hogy minden dolog, történés ellenére, vagy pont azért nagyon jól érzem magam.

No és persze, egyre közeledik kicsiZoé haza érkezésének napja.
A MetálLady már nagyon várja, hogy a MetálBabyt a kezébe vehesse. :)

 Megvolt. Elkaptam. Pedig, ha nem lövöm be a telefonomat, legtöbbször lemaradok azokról a műsorokról, amiket meg akarok nézni. Ma véletlenül mégis sikerült. Ganxsta "Döglégy" Zolee és kedves felesége főzött 3 másik "csoda" párnak.

Egyszer volt egy olyan laza kijelentésem, hogy olyan férjet szertnék majd egyszer magamnak, mint Ganxsta. A társaság, aki ezt hallotta persze sokkot kapott, hogy: ezt tényleg komolyan gondolom?? És ha megköveznek érte, akkor is igen. Imádom a stílusát, a zenéjét, és mikor szerencsém volt vele találkozni, tök aranyos volt. Ő egy jelenség, aki baromira vonz. Félre ne értse senki: nem álmodozom róla, mint pasiról és nem is tervem, hogy elveszem gyermeke anyjától. Egyszerűen csak, ha valaki megtestesíti számomra az ideális férjet, az ő. :DDD Ez a mondat most így leírva, visszaolvasva tény, hogy furán hangzik. De ez van. És ettől a mai műsor sem tántorított el. Sőt!!

Emellett olyan apróságokról még nem is beszéltem, mint a gyönyörű kicsi lánya neve: Zoé - a kedvenc lánynevem, melyet régóta kinéztem magamnak (ha egyszer gyerekem lesz, és lányra sikeredik) /tudom-tudom, tesóm megelőzött...de ez is az én hibám.../

No, meg ott vannak azok a gyönyörű kutyák is... :D

Mindent összevetve: ellenék egy olyan családdal, mint az övék. Evvan!