Float like a butterfly, sting like a bee...

“Az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előrenézünk.”

Meztelen felsőtesttel állt a ház előtt. Csak egy rövidgatya és egy papucs volt rajta. Keresett valamit, de az arca arról árulkodott, igazán még ő sem tudja mit. Más korabeli srácok olyankor még alszanak, vagy indulnak a strandra. De ő nem. Ő csak kutakodott. Én meg álltam az erkélyen és néztem. Nem tudtam róla levenni a tekintetem. Egyik pillanatról a másikra megjelent az egyik szomszéd, de nem szólt hozzá. Némán ment el mellette, miközben a szemeteszsákot igyekezett a dugig megtömött kukába elrejteni. Nézte, de nem szólt. Mégcsak érzelmet sem lehetett látni az arcán. Nem akarta megzavarni a srácot, miközben kukázott.

"A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat. Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a tigris..."

Tehát a betűk: (melyikről mi jut eszembe - csak, hogy más is értse...)

Készülök Egerbe. Már megint. :)

A szám, amiről mindig a füstös egri kocsma jut eszembe, ahol annyi időt töltöttünk, és amit annyira szerettünk...

Autóval, úton, nem egyedül, és megszólal a rádióban. Hangerő felteker. Boldogság!

“Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.”

A sajtoskroászán, a békásgumicukor, a kecsapossajtoscsíítosz együtt egy dobozosfantával, ugye nem egyértelműen rókásító hatású? :) Ja, 6 tik-takot is ettem, meg egy szplesses rágót is. Szerintetek? És akkor még az egészmogyorósmilkát nem említettem... :) Szóval?

Hosszas tanakodás után rájöttem, mire van szükségem ahhoz, hogy teljes legyen a napom.

Erre:

Ennek örömére át is szaladtam a Spartaba, és vettem egy naaaagy zacsival. Mosmá' jobb kedvem van, pedig eddig sem volt rossz. :)

Sosem gondoltam, hogy egy kis zöld, gumi szörnyedelem kell a pillanatnyi boldogságomhoz.

Ha valaki elvár Tőlem valamit, akkor az csak az én pici agyam szüleménye, hogy ugyanazt én is elvárhatom Tőle?

Nem tudnám megmondani miért, de egyszerűen imádom ezt a számot! :)

Ma is szar hangulatom van. Esik az eső, hideg van, álmos vagyok, vagyis nincs kedvem semmihez. Az egyetlen dolog ami eddig mosolyt csalt az arcomra, az kedves kollégám, Mézga Géza hülye e-mailje volt. Jót nevettem rajta, mókás volt.

A péntek 13-nak köze lehet a mai "jó" hangulatomhoz? Remélem nem.

Sebaj, este megint az olaszok játszanak. Lesz kinek szurkolni. :)

Már megint írt. Mostanában egyre többször ír. Ma is. Csak olyan általános kérdéseket, hogy: mi van velem?, jól vagyok-e?, stb. De miért?

Annak idején, mikor ex lett belőle bezzeg nem érdekelte. Sőt hónapokig meg sem kérdezte élek-e. Aztán egyszercsak jött egy buli, ahol mindenre fény derült. Ki, mikor, miért, és mivel járult hozzá a szakításhoz. Aztán megint nem keresett. Teltek a hetek, hónapok, észre sem vettem, hogy nem beszélünk, és most tessék, megint megjelent. Megint szeretne egy közös bulit.

Mikor vége lett, mondtam neki, hogy kettőnk közül ő fogja jobban bánni a szakítást. Talán most rájött, hogy igazam volt? Teljesen mindegy. Már nem érdekel...

„Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.” /Paulo Coelho/

Már megint egy kellemes ébredés... :)

 „Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.” /Szex és New York/

Még mindig nem sikerült eljutnom a moziba... Ez már csak azért is borzasztó, mert nem vagyok nagy sorozat-függő, de a Szex és New York egyetlen részét sem hagytam ki (plusz minden ismétlést megnéztem), megvan az összes könyv, és bár már 9-e van (vagyis 4 napja a mozikban van), még nem láttam A FILMET!!

Emlékszem annak idején Egerben volt 3 kedvenc barátnőm, akikkel mindig együtt lógtam. Imádtam őket (közülük kettőt még ma is imádok!!), és azt is, ahogyan képesek voltunk kibeszélni a sorozat egyes részeit. De a legnagyobb kedvencem az volt, mikor egyikük közölte, pont olyanok vagyunk, mint a csajok a sorozatban. Akarva-akaratlanul is magunkra ismertünk a szereplőkben. Bár azóta változott az életünk, kevesebbet találkozunk, nem ülünk annyit kávézók teraszán, nem hülyítjük együtt a pasikat (külön-külön igen :)), de úgy érzem, még mindig ott van bennünk az a négy csaj, akit évekkel ezelőtt felfedeztünk magunkban. És ahogy a barátnőimet ismerem, ha ritkábban is, de ezután is ugyanúgy kiülünk teraszokra dumálni, másokat kritizálni, pasikat szidni, és megbeszélni pici életünk óriási dolgait. És ez jó. Nagyon jó...

 „Nem számít, hogy ki törte össze a szíved, vagy mennyi ideig tart az, hogy kigyógyulj belőle; a barátaid nélkül soha nem jutsz túl rajta.” /Szex és New York/

„Lelki társ- Két kis szavacska. És egy nagy gondolat. Azt jelenti; hinni abban, hogy valahol valaki aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember? És ha szeretünk valakit, de nem működik a dolog, akkor az azt jelenti, hogy az illető nem a lelki társunk?” /Szex és New York/

Tökre nyári hangulatom van. Szépazidőjóazidő közbenkicsitesikazeső, szeressem.

Amilyen hirtelenséggel rontott be az életembe, ugyanolyan gyorsasággal tovább is állt. A délután folyamán nem voltam éppen jó hangulatban (és akkor még szépen fogalmaztam), ám egy jó barátnőssétálgatós beszélgetés, és a régi mozis fíling (lépcsőn ülve a mozi előtt dumálni a srácokkal) helyretette a lelkivilágomat. Már nem akarok senkiben megforgatni semmit, főleg nem a nagykést.
Jó volt megbeszélni, hogy mikor, mivel, és hányan megyünk nyaralni, és azt is élveztem, hogy végre nem engem kell meghallgatni, hanem csak ültem csendben, figyeltem, és igyekeztem jó barátnőhöz méltón csak bólogatással jelezni együttérzésemet. Már hiányzott egy ilyen este.
Azt hiszem több időt kell fordítanom a barátaimra...

Már megint egy olyan nap, mikor egy rossz szó után (sőt az sem kell hozzá) képes lennék egyes emberekben megforgatni a nagykést. És élvezném is.
Ma arra is ugrok, ha valaki csak kiejti a száján a nevemet. Nem szeretem, mert az azt jelenti, hogy hozzám fog szólni. És azt most nem akarom. Nagyon nem.

Túl jól teltek a napjaim mostanában, már vártam mikor jön el ez a pillanat. Hát tessék, megérkezett...

Ma olyan igazi "szétaszalódós" idő volt. Napon legalább 40 fok, és ilyenkor jön az érzés, vétek a lakásban lenni. Pont ezért SenceBécivel ismét vettük kis túlélő-csomagunkat, a két ebedlit, és leheveredtünk a Tisza-partra. Kutyák elenged, pléd leterít, víz kiönt és fekvés a vakító napsütésben. Imádom! :) Szeretek SenceBécivel sétálgatni, mert annyira hülye, mint Én (ha nem jobban), ebből adódóan rekeszizomlázzal küzdök minden nap, mert annyit röhögök, és nem utolsósorban a kutyáink imádják egymást. Ha vele vagyok, lehetek hülyepicsás, vagy kicsitverekedős, de akár még nagyondolgozós ebbőladódóan sokatcsúnyánbeszélős is, nem zavarja. Olyankor jókat röhög rajtam. De ma például nem volt valami beszédes. Csak hasalt, és nézelődött. Én meg a hátának fekve játszottam. Nem beszélgettünk, de nem volt kínos. Egyikünk sem érezte, hogy beszélgetnünk kellene. És ez jó így. Azonban a nagy csendet megtörte kicsi pocim korgása, ezért egy idő után félbe kellett szakítani a nagy semmittevést Monyó és Gonzo nagy bánatára. De no problemo srácok, holnap folytatjuk... :)

Ilyen az, mikor játszanak, vagy ismerkednek a harci ebek...

 Ma nagyon nem vidám. Sőt! Kifejezetten szomorú. Szemeiben csalódottság tükröződik, ma nem akar senkivel beszélni, ma nem akar senkire ránézni. Ilyenkor nem is tudom, hogy mondjak-e vagy kérdezzek-e bármit is… Inkább nem. Csak rontanék a helyzeten. Asszem ma magamat meghazudtolva csöndben leszek, nem fogok annyi hülyeséget összehordani, és nem leszek idegesítő. Jobb lesz így mindenkinek. Neki legalábbis biztos!