Float like a butterfly, sting like a bee...

"Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol.
A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek."

Néha annyira tudom utálni magam. Képes vagyok olyan hülyeségeket bemagyarázni magamnak, hogy ha azt mástól hallanám, az illetőt tuti nyakon vágnám.

Más dolgában mindig olyan baromi okos vagyok. Mindent - na jó, majdnem mindent - meg tudok magyarázni, a legtöbb dolognak tudom az okát, és azt is, bizonyos helyzetek miért történnek, és olyankor mit kell tenni. De ha a saját kicsi, unalmas és szürke életemről van szó, képes vagyok kész szappanoperát varázsolni belőle. Persze csak, hogy magamat "szórakoztassam". Pici, apró, jelentéktelen dolgoknak óriási feneket és eszméletlen magyarázatokat tudok keríteni. De miért is? Na, ez az, amire még magam sem jöttem rá. Pedig ettől csak én borulok ki. Meg lehet, a környezetem is. És a legborzasztóbb benne, hogy egyáltalán nem is élvezem.

A Született feleségek című sorozatban egyszer azt mondták a Susan-t alakító Teri Hatchernek, hogy konfliktus-függő. Azt hiszem, én is az vagyok. Ha mással nem is mindig, de magammal állandóan konfliktusba keveredek.

Elképzelhető, hogy meg kéne tanulnom külső szemlélőként tekinteni a velem kapcsolatos dolgokra? Nem lesz egyszerű, de megpróbálom...

"A világ csupa egyszerű dologból áll. Csak mi vagyunk bonyolultak. Bonyolult a gondolkodásunk. Belemenekülünk a részletekbe, amik talán nem is annyira fontosak és elvonják figyelmünket a lényegről. Pedig a világ csupa egyszerű dologból áll. Alattunk van a föld, amiből kinőnek a növények és amire építik a házakat. Felettünk az ég, rajta a nap, a hold és a csillagok. A házak teteje az ég felé van. Az alma a fáról lefelé esik. És ha szétnézünk, az emberek mind különbözőek. Élünk. Itt és most. Születünk, szerelmesek leszünk és meghalunk. Hogy miért? Nézd a rét virágait, nézz a csillagokra és kérdezd meg ugyanezt." 

"Létezhet-e férfi és nő között barátság? És ha igen, akkor miért nem?"

Mostanában valahogy mindig belefutok ilyen, és ehhez hasonló cikkekbe. Folyton folyvást csak arról lehet hallani, hogy nem létezhet, mert az egyik fél úgyis mindig többet akar.

Én személy szerint ismét a fiúkkal megyek nyaralni. Már nem először. És nem is a szomszédba. De mi ezzel a baj? Amikor először mentem 3 sráccal a 4-hez Olaszországba, volt aki furán nézett rám. Akkor sem tudtam megérteni, miért. Kis szaros korom óta ismerem őket, soha még csak fel sem merült, hogy bárki akarna a másiktól bármit is, akkor mi lehet a baj? Jaaa, hogy vannak akik ezt nem hiszik el? Leszarom. Aki ismer, az úgyis tudja, hogy ilyen vagyok, aki megbízik bennem, az úgyis elfogadja, a többi meg LE-VAN-SZARVA!

Én igenis kitartok amellett, hogy létezhet ilyen barátság. Természetesen velem is történt már olyan, hogy a kedves "barátom" nem éppen lelkileg szeretett volna közelkerülni hozzám. De azzal megbeszéltem, és túlléptünk a dolgon. Ma is nagyon jó barátok vagyunk. És ez csak egy a néhányból.

Idén agusztusban megint közfelháborodást keltek majd. "Nyakamba veszem" a fiúkat és meg sem állunk Jesolo-ig. Biztos lesznek olyanok, akik ezt nem fogják túl jónéven venni, de nem tudok mit tenni. Szeretem a barátaimat, arról pedig, hogy hímneműnek születtek, sem ők, sem én nem tehetek. Így jártunk.

Azért ha van olyan ember, akit mégis zavar, hogy velük megyek, annak csak ennyit üzenek: Bízzon meg bennem! Ígérem, jó kislány leszek! :)

Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy írjak valamit. De nem megy. Semmi olyan nincs, ami írásra késztet. Pedig rengeteg dolog történt velem mostanában. De valahogy nem tudok írni. Nem megy... Fáradt vagyok. Majd ha kialszom magam, visszatérek. :)

"Sohasem értjük meg a másikat, sohasem ismerhetjük meg akaratának, vágyainak minden hullámzását. Sohasem sejthetjük a másik lelkének misztériumát, bármily közel érezzük is hozzánk."

"A mérgelődés legyen olyan, mint a vihar, ne pedig, mint a tartós eső: tisztítsa meg a levegőt, de ne tegye tönkre a vetést."

"Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek."

Nem egyszerű olyan szülő(k) mellett felnőni - főleg dolgozni -, akiket viszonylag sokan ismernek. Egy ideig biztos, hogy nem azért ismernek meg, mert azt csinálod amit, hanem azért mert xy-nak vagy a gyereke. Pont emiatt nem is biztos, hogy őszinték veled az emberek. Persze sokan jöhetnének most azzal, hogy mennyi előnye van annak, ha sokan ismerik az ősöket. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem már a pozitív oldalát ennek. De a negatívumaira mindig jobban emlékszik az ember. Legalábbis én.

Azonban ma történt valami, amire már nagyon régen vártam, és ami feldobta - az egyébként elég semmilyen - napomat. Ma este végre valaki - ezúton is köszönöm neki, bár nem hiszem, hogy ezt olvassa - amiatt ismert meg, amit csinálok. A munkám miatt. És ez jó. Annyira örültem neki, hogy azonnal el kellett mesélnem valakinek. Jó érzés volt, hogy velem örült. Köszi! :)

Régen voltam már büszke magamra, de most megint megtörtént. Szeretem ezt az érzést. :)

"Büszkeséget adni nem lehet, de olyan fajta megértést igen, melyben a másik ember meglátja saját belső erőit és rátalál saját büszkeség érzésére."

Rémálmom ugyan nem volt, de elég szarul telt az elmúlt éjszakám. Ha frappáns akarnék lenni, azt mondanám: rémesen.
Annyi baromságot álmodtam össze, hogy hihetetlen. A legdühítőbb mégis az, hogy nem emlékszem rájuk. Csak arra, hogy többször felébredtem. Nem szeretem az ilyen éjszakákat...
Reggel, ébredés után meg természetesen úgy éreztem magam, mint aki fél órát aludt összesen. Ez persze nem kizárt...

Inkább egy rémálom, mint sok ilyen hülye, rövid, nemrosszdenemisjó álom!

Ha újraszülethetnék, Ő szeretnék lenni...

Már az első számánál nagyon szerettem ezt a srácot. Most meg még inkább.... :)

Tegnap délután Csibi kolléga és Ziti összeházasodtak. Akkor azt mondtam nekik: őszinte részvétem. :) De, hogy lássák, örülök a boldogságuknak:

 

“A végén minden olyan egyszerű lesz - minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.”

Annyiszor gondolkodtam már azon, hogy mi a megoldás nyűgösség ellen. De mindig csak arra jutok, hogy az alvás. És mi van akkor, ha nincs lehetőség az alvásra? Hogy viseljem el olyankor a világot? Illetve ő engem? Mert ám engem olyankor nagyon nehéz. Majdnem lehetetlen. Kötözködök, genyó vagyok, nem örülök, ha hozzám szólnak, de annak sem, ha nem. Még azokkal is így viselkedek, akiket szeretek. Pedig nem akarok. Csak valahogy úgy reagálok mindenre. És ez nem jó. Sőt!

Úgyhogy bocs mindenkitől - előre, utólag -, akivel néha ilyen vagyok. Nem tudok mit csinálni Ez van. SORRY!

...Nobody wants to be lonely,
Nobody wants to cry...

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy pár napja rámentem ezekre a mozgós-csillogós témákra. Megtaláltam a legédesebb-legaranyosabb-legnagyobbkedvencemet.

ÍME:

Merje valaki azt mondani, hogy nem tündériek...

 Ma minden vágyam az volt, hogy alhassak. Sokat, pihentetőt, jótálmodósat. Napközben nem mertem pislogni, mert féltem, úgy marad a szemem, és olyan szinten koccolom le a laptopot, hogy csak úgy reccsen. Aztán délután sikerült. Mármint olyat aludni, amilyet szerettem volna. Csak másfél óra volt, de segített. Asszem most megyek is és folytatom. Good Night, Sweet Dreams!

Ilyen melegben csak a víz mellett szabad tölteni az időt! Irány a medence!

Valamelyik este egyik nagy kedvencemet néztük: a Hóbortos hétvégét. Imádom, mert akárhányszor látom, még mindig ugyanaz az őszinte röhögés fog el, mint mikor először láttam. De most, mióta megint megnéztem valami megváltozott. Úton-útfélen Bernie-k jönnek szembe. Na jó, persze nem ezerszám, de azóta mindennapra jutott egy. Tegnap a strandon, ma pedig a boltban. Sőt! Ma kétszer is. Mert a strandosbörni megint ott volt a Tiszaligetben. Vajon holnap is szembe jön egy?

Ez az időjárás egyszerűen eszméletlen. A levegő forró, és hiába fúj a szél, az is forró. Ennek ellénre imádom. Ettől lesz Csokinak csoki színe. :) Hozzá kell tenni, a legszebb az lenne, ha mindezt egy tengerparton élvezhetném. Vagy bármilyen vízparton. De a medencepart is elég lenne. Víz legyen a közelben az a lényeg. Egyetlen megoldás van: fürdőruha fel, haj bevizez, ventillátor bekapcsol. Így élem mindennapjaimat. Itthon.
--- mert ugyebár a munkahelyen nem lehet :(