Annyiszor gondolkodtam már azon, hogy mi a megoldás nyűgösség ellen. De mindig csak arra jutok, hogy az alvás. És mi van akkor, ha nincs lehetőség az alvásra? Hogy viseljem el olyankor a világot? Illetve ő engem? Mert ám engem olyankor nagyon nehéz. Majdnem lehetetlen. Kötözködök, genyó vagyok, nem örülök, ha hozzám szólnak, de annak sem, ha nem. Még azokkal is így viselkedek, akiket szeretek. Pedig nem akarok. Csak valahogy úgy reagálok mindenre. És ez nem jó. Sőt!
Úgyhogy bocs mindenkitől - előre, utólag -, akivel néha ilyen vagyok. Nem tudok mit csinálni Ez van. SORRY!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.