Amilyen hirtelenséggel rontott be az életembe, ugyanolyan gyorsasággal tovább is állt. A délután folyamán nem voltam éppen jó hangulatban (és akkor még szépen fogalmaztam), ám egy jó barátnőssétálgatós beszélgetés, és a régi mozis fíling (lépcsőn ülve a mozi előtt dumálni a srácokkal) helyretette a lelkivilágomat. Már nem akarok senkiben megforgatni semmit, főleg nem a nagykést.
Jó volt megbeszélni, hogy mikor, mivel, és hányan megyünk nyaralni, és azt is élveztem, hogy végre nem engem kell meghallgatni, hanem csak ültem csendben, figyeltem, és igyekeztem jó barátnőhöz méltón csak bólogatással jelezni együttérzésemet. Már hiányzott egy ilyen este.
Azt hiszem több időt kell fordítanom a barátaimra...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.