Pedig már azt hittem tényleg jön a tavasz... Végre egyszál ujjatlan felsőben szaladgálhattam anélkül, hogy fáztam volna. Már hiányzott. Erre tessék itt egy újabb borzalmas nap. Esik. Nem szeretem, mikor esik. Az egész (amúgy is szürke) világ, most még szürkébb. Semmihez nincs kedvem, főleg kimozdulni. Pedig várnak.
Bezzeg, ha ez csak egy nyári napot felfrissítő zápor lenne, annak mennyire örülnék. Akkor is esik, de akkor szeretem. Amikor a felhevült bőrt lehűtik az esőcseppek, melyek nem is annyira hidegek. Nem úgy, mint most. Most hidegek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.