Biztos sokan elgondolkaztak már azon - akik rendszeresen olvassák ezeket a kis szösszeneteket és nem ismernek igazán jól - , hogy miért van ennyi klip a blogon. (Mert ugyebár azoknak nem kell megmagyaráznom, akik évek óta "élvezhetik" társaságomat! :) Szóval most elárulom.
Azért mert elég sok olyan - nálam okosabb és tehetségesebb - ember van ezen a világon, akik zenével és szöveggel nagyon jól ki tudnak fejezni dolgokat. Mióta az eszemet tudom zenét hallgatok. Amikor tanulok, mikor pihenek, mikor dolgozom, mikor kajálok, mikor megyek valahova, mikor vezetek, mikor bulizok, és ráadásul zenére is alszom el. Ha jó kedvem van, ha rossz, ha boldog vagyok, ha szomorú, ha ideges vagyok, ha nyugodt, és akkor is, ha egyszerűen csak úgy vagyok a nagyvilágban. El sem tudom képzelni, mit csinálnék, ha nem lenne zene.
Amikor olyan helyzetek következnek be az életemben, amiket nem tudok szavakba önteni - ez mondjuk gáz újságíróként - , akkor jön a zene. Elég egy dal, egy sor a szövegéből, vagy maga a szám hangulata. Olyankor már nem kellenek szavak. Annyi mindent kifejeznek a dallamok, nincs szükség arra, hogy megmagyarázzam őket.
Mert mint azt már említettem: "... a zene az kell, mert körülölel..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.