28. Nem éppen kerek szám, de ezt is meg kell ünnepelni. Tök érdekes, hogy már közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz. Tisztán emlékszem még a napokra, mikor kicsiként a játszótéren hintáztam, ő meg állandóan biciklizett. Ma pedig kint dolgozik Angliában, ritkán látom, éli az életét. Ahogy én is. Azt hiszem felnőttünk... Furcsa.
Ezúton is isten éltesse az egyetlen bátyámat, Zolit!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.